Mi történt velem? Már ezt nem bírom.

Kollégium lenne a legjobb, ha nincs a suliban, akkor beszélj ott egy tanárral, hogy hol van a környéken olcsó és jó kolesz.

Tudom, hogy mennyire rossz, de emiatt ne kövess el magad ellen semmit.

Ha valamelyik szülőm ilyennel próbálkozott volna, hirtelen felindulásból visszaadtam volna nekik. Aztán ha kekeckednek, a családsegítőket meg az alapítványokat riadóztatom. Máshogy nem tudnám megoldani.

Olyan nincs, hogy elfojtom és visszafogom magam, mert már nem bírom a sok stresszt és feszültséget. Plusz miért szopjak azért mert bántalmaznak? Legalább megtudják milyen fájdalmat okoznak. Fizikai bántalmazást visszafogás nélküli extrém fizikai bántalmazással reagálnék, ergo kitölteném az összes indulatom rajta.

Ha pedig az alapítványoknál kekeckednek, zsarolnám és kényszeríteném őket, mert ha szépen kérve nem megy, akkor sajnos csak így kell menjen, mert sarokba szorított krízis- illetve pánikhelyzetben nincs más megoldás tudomásom szerint, legalábbis soha nem sikerült feldolgoznom és megoldanom, de legalább van igyekezetem a megoldásra és nem csak ülök. A követelőzés meg agresszió még mindig jobb mint a tétlenség a tapasztalataim alapján

#4:

Erről van szó. Kill them all.