Anyám féltékeny ha apa közelébe megyek bántott engem is és az öcsémet is mit tudok én tenni?

Otthon minden anyánkról szól. Van egy kis öcsém aki csak 8 éves én már 19. De senki nem foglalkozott velem és a tesómmal sem. Apa hébe hóba rám nézett,leült velem tanulni amikor pisis voltam, ő adott a számba kaját, oviba,suliba is ő vitt és ha valakivel játszottam az apa volt,akinek segíteni kellett az is apa volt. Anyànk meg lósz%rt nem csinált soha és csak addíg foglalkozott velem amíg szoptatni kellett meg még rugdalozóban voltam otthon. Aztán lepasszolt apának,de amikor nagyobb lettem akkor elvette tőlem. Anya mintha féltékeny lett volna arra,hogy apával vagyok és csak őt szeretem. Bárhova mentünk mindig éreztetve volt velem,hogy utál. Sosem ülhettem a kocsiban apa mellé az anyós ülésre. Amikor voltunk Horvátba úgy volt,hogy apa és én egy szobában anya és az öcsém meg a másik kisebb szobában lesz. Nem másért csak az öcsém kedvéért lett így kitalálva,mert erkélyes szobában akart lenni és anyàval akart egy szobában aludni. De anya meg apával akart lenni. Gondolom dugni akart volna és az éjjel közepén át parancsolt a kis szobába,hogy apával legyen. Szánalmas! Hànynom kell tőle. Amikor kicsi voltam kirángatott apa karjaiból,megcsípte a kezemet, elrántott tőle. Ő gyakran megis ütött. Csak úgy minden bevezetés nélkül. Amikor apa ott volt akkor nem,mert olyankor "kedvesebbnek"mutatta magát. Aztán ha csak ő még én maradtunk akkor kiabált,megütött,parancsolgatott nekem és gyakran apáról beszélt hogy kopjak le róla kicsit,amióta megszülettem nem lehetett vele,megváltozott a kapcsolatuk, és ez csak romlott amióta van egy öcsém is. Szánalmas,utálom őt. Az öcsémmel ugyan ezt csinálja és nekem panaszkodik,sírva mesél,hogy mit csinál vele anyànk. Apa meg erről semmit nem tud,mert mintha észre se akarná venni. Mondom..anya csak akkor feltűnően agresszív ha nincs jelen apa. Különben velem már úgy beszél mint egy koszos ronggyal,apára inkább rá se nézek,mert anya rohadt féltékeny szokott lenni. Látom rajta. Mit rontottam el? Miért mi vagyunk a tesómmal a rosszak? Soha nem akartam anyától elvenni apát. Anya volt az aki azonnal eldobott magától. Vissza gondolva a gyerekkoromra. Csak apa volt ott nekem, anyától egy csepp szeretet nem kaptam és sosem felejtem el,hogy miket mondott nekem még kis koromban is. Az öcsém ugyan ezt kapja meg. De már ott tartok,hogy megütöm az anyánkat. Elegem van belőle, üti az öcsémet. Kiabál vele. Nagyon nagy düh van bennem. És apának nem tudom mit mondhatnék. Anya csak indulatosabb lenne utána. Csak magának akarja apát. A közelébe nem mehetünk. Az öcsém inkább velem van már. Vettem neki egy telefont hogy tudjon hívni, ha baj van. Tudom..ennyi idős gyereknek nem kell teló. De nekem fontos,hogy tudjam mivan vele ha nem vagyok otthon. És a telefon számlát én fizetem. Mit tehetnék én,hogy az öcsémnek legalább ne legyen pokol az élete? Mi a f%ért kellettünk mi ha csak koloncok vagyunk és a saját gyerekükre féltékeny az anya?