Miért ilyen az apám velem?
Mindig édesanyámmal éltem. Évtizedekig csak évente pár alkalommal, ha láttam apámat. Hogy miért, azt talán nem részletezném, van ilyen.
Anyám azt nevelte belém születésem óta, hogy mi ketten teljesen összetartozunk. Egyszerűen nem tudom a fejemből kirakni ezeket a dolgokat, amiket bele ültetett, ezért nem tudok önálló, normális életet kezdeni. Pedig nagyon szenvedek ebben a helyzetben, amiből minden áron menekülni akarnék. (És erre jönne a válasz, ha annyira akarnám, már tettem volna valamit, de az ilyen válaszokat kérem, hanyagoljuk, mert nem segít.)
Úgy alakultak apám dolgai, hogy évtizedek elteltével megnyílt a lehetősége, hogy velem és anyámmal is rendszeres kapcsolatot tartson. Ennek örömére egy darabig találkozgattam is vele rendszeresen. De rájöttem, nekem nem jó a kapcsolatot vele tartanom. Sose említette, sose kérdezte, miért vagyok még mindig anyám mellett ennyi évesen, miért nincs önálló életem, feleségem, stb. Sose kérdezte, hogy állok ezekkel a témákkal, a társkereséssel, egyebekkel. Sokszor, amikor meglátogattam, anyámat magasztalta, hogy milyen nagyszerű nő, és hogy járjak a kedvében, legyek vele figyelmes, stb., mert megérdemli. Közös meglepetéseket is akart volna pl. anyák napjára. Csak az nem jutott eszébe, mennyire beteg, nem normális a helyzet, amiben én vagyok.
Hogy lehet az, hogy ő is férfiból van, és nem gondol bele, hogy egy korombeli férfi nem erre az életmódra vágyik? Hogy nem tűnik fel neki ez? Amennyi éves most vagyok, annyi évesen neki már családja volt... Még csak nem is említette, hogy gondolkozhatnék ilyenben, vagy hogy miért nem próbálkozom, miért nem megy, mi a baj, stb.
A témát pedig nem feszegetem, mert ez tabu téma a családban. Nem olyan a kommunikáció a családban, hogy ilyenekről beszélgetni lehetne.
válasza: válasza:Ha nem beszélgetsz vele erről a témáról, akkor honnan tudná, hogy neked ez nem jó vagy, hogy ezzel problémád van?
Elég sok ember él még szüleivel felnőtt korára is, ez nem egy egyedi eset. Max megjegyzéseket tesznek a hátadmögött az emberek, hogy anyuci pici fia vagy, aki képtelen saját életre, de ezt sosem fogják az arcodba mondani, és sosem fogja ezt egy beszélgetés alkalmával senki felhozni neked.
Ha nem tudod senkivel megbeszélni ezt a problémádat, akkor keress fel inkább egy szakembert. Ha másért nem is lesz jó, de legalább kibeszéled magadból a dolgokat valakinek.
Az, meg, hogy nem tűnt fel neki. Néma gyereknek az anyja se érti a szavát. Ha nem mondod, nem mutatod, hogy neked így ez nem felel meg, akkor ő honnan tudná, hogy nem jó neked? Illetve ha gondolt is volna erre, el is veti az ember, mert nem akarja a másikat ilyen dolgokkal megsérteni, főleg, ha nem látszik rajta az, hogy neki ez probléma.
válasza: válasza:Kérdező, te miről beszélsz?
Ha nem mondod senkinek, hogy problémád van, mégis hogyan jutna eszébe az bárkinek is, akár apukádnak is, hogy tanácsot adjon hogyan lehetne kiszabadulni a mostani életedből. Te is felnőtt ember vagy. Ezért joggal gondolja akár apukád is, hogyha valami nem tetszik neked, akkor változtatsz rajta.
Ha nem vagy képes beszélni a problémádról, milyen tanácsokat vársz még? Vagy egyáltalán mit szeretnél, hogy válaszoljunk?
válasza:Felesleges már hibást keresni, ki miről tehet..
Felnőtt férfi vagy !
Felismerted a problémád.
Akkor lépj egy normális élet felé :)
És ne várd el senkitől a gondolatolvasást, nyílj meg , bármennyire is nehéz.
Mond el neki mi bánt.
5. Hogy miről beszélek? Például arról, hogy pár évtizede volt egy jó barátom, aki magától felismert sok problémát az életemben, anélkül, hogy beszéltem volna neki róla. Több-kevesebb sikerrel segíteni is próbált. Nyilván egy apa ebben sokkal hatékonyabban tudott volna segíteni, már csak azért is, mert az anyával is tud erről beszélni, csak hát neki akkor ezer jobb dolga is volt.
És egyébként biztos nem hallottál olyan problémáról, hogy valaki a problémáját nem tudja megfogalmazni, elmondani másoknak.
De biztos én élek valami álomvilágban, hogy elvárnám egy apától, hogy legalább annyira próbáljon segíteni, mint egy jó barát, magától.
De minek véded őt ennyire, elárulnád???
A kérdés arra vonatkozott, miért ilyen velem az apám, tehát miért marad el messze egy jóbaráttól, és miért az anyámmal van eltelve, miért csak erre tud figyelni. Erre a válasz talán az lehet, hogy önző, gonosz, én nem tudom őt megérteni. A kérdésemmel erre kérdeztem, de jöhet más válasz is, ami segítő szándékú. Az 5. és 6. választ nem érzem segítő szándékúnak, bár elhiszem, hogy ilyen szándékkal írták, de nem értek el vele semmit. De értékelem mindenesetre.
És hogy miért nem beszélek vele a problémámról? Azért, mert nyilvánvalóan anyámnak az az életcélja, hogy itt a nyakán éljem le az életem, erre rendezkedett be láthatólag születésem óta. Na most, ha én ezt felrúgom, ő lehet, magába zuhan, belehal, nem tudom. Ha meg apámnak erről beszélek, ő meg anyámnak biztos elmondja. Szóval nem igazán látok apámban partnert, komoly embert, inkább csak egy amolyan szórakoztató központot.
Könnyen beszéltek, hogy én mit csináljak, próbáljátok ki az én helyemben! Felnőtt férfi pedig akkor lennék csak sajnos, ha hagytak ill. segítettek volna azzá válni, ez elég szomorú, szóval ne jöjjön senki azzal, hogy az vagyok, és hogy épp ezért mit csináljak.
válasza:6 os vagyok.. sajnálom,hogy támadásnak érzed amit írtam.
Pedig segítőszándékkal írtam neked .
Úgy látom sajnos te már mindenben mindenkiben a támadást rossza akarást látod .
Lépj ki ebből a mérgező közegből mert igenis felnőtt vagy , és a saját életed neked kell irányítanod.
Nem támadás továbbra sem :)
8. Rendben, köszönöm, de hogyan lépjek ki? Pont ez a gond. Nem várok választ, hiszen ezt ennyi ismeretség alapján nem lehet megválaszolni, gondolom.
Azért éreztem a támadást, mert ezeket már hallottam párszor, és nem segítettek semmit, kicsit sablonosnak tűnik. Próbálnék elgondolkozni ezeken, de egyszerűen valami olyan akadálya van az egésznek, amit én sem értek. Pszichológus is próbált már a szokásos módszerrel "lökdösni" előre, de ő nem látta, hogy egy falnak lök csak neki, amitől inkább csak kétségbeesettebb voltam.
Azt meg ne említsük, az apám erről mit tud egyáltalán, és hogy mennyire érdekli most is. Úgy tesz, mintha tök normális dolog lenne, hogy iderak születésemtől fogva anyámmal, aztán lesz ami lesz, én meg tök normális kiegyensúlyozott ember vagyok évtizedek múlva. Hát nagyon nem. De ez alap, ez nagyjából mindig így szokott lenni, legalábbis sok esetben. Ezért sem értem, mert kb. az átlagműveltséghez tartozik, hogy akit egy magára hagyott, féltő szülő nevel fel, abból elég nehezen lesz normális ember. De még lehetne segíteni rajta, de ehhez először is akarni kéne. De persze nem ezzel foglalkozom, próbálom máshol keresni a kiutat, hátha egyszer megtalálom.
Csak arra vonatkozott a kérdés, apám miért van az átlagműveltség alatti szinten ilyen dolgokban, amikor egyébként tanult ember.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!