Jogosan akadtam ki?

Idén államvizsgáztam, hamarosan doktorrá avatnak. Öt évig kitanultam a lelkem és végül elértem az álmom hogy orvos lehessek. Annyira boldog voltam.

Hazajöttem (másik városban voltam albérletben az egyetem miatt). Apám nagyon érdekes ember úgy el van a maga világában. Összevesztek anyámmal még a költözésem előtt, mire én hazaértem nem nagyon beszéltek egymással. Na mindegy már kb 3 hónapja amúgy is mondtam h mikor lesz a diplomaosztóm, anyámmal egyik nap elmentünk ruhát venni is. Mikor hazaértünk kérdeztem apám h akkor hány jegyet vegyek a diplomaosztómra és ekkor hangzott el az az ominózus mondat: "Miért, most ez mikor lesz? Elmegyünk rá egyáltalán? Nekem senki nem mondott semmit erről, nem is tudok semmiről"

Egyszerűen szó szerint lefagytam, 5 rohadt kemény év van mögöttem, kitanultam a belem és van képe egy olyan felvetéshez h mindez semmi, arra se érdemes h emiatt utazzunk 50 km-t és rászánjunk egy napot h megünnepeljük? Egész nap csak zokogtam annyira rosszul esett. Azóta nem tudok jóérzéssel gondolni a diplomaosztóra, úgy érzem a mondatai, a hozzáállása megölt minden örömöt, varakozast ami ehhez kapcsolódott.