Segítsetek kérlek! Mindenben hátráltat. Mit tegyek?

16/L

Már nem bírom elviselni, hogy az apám mindenben hátráltat. Nagyon jól el tudok vele lenni, ha minden oké, és semmi olyat nem teszek, vagy mondok, ami neki nem tetszik, de konkrétan utálom már. Semmit nem ad számomra, és amit sikerül nagy nehézségek árán megszereznem magamnak, elveszi. Konkrétan tönkre teszi az életem. Nem tudom mit tegyek, azthiszem itt már csak akkor van lehetőségem bármire is, ha elköltözök. Nem enged el SEHOVA. Nem tudok barátnőimmel találkozni, se haverokkal, mert konkrétan megtiltja, azzal a magyarázattal, hogy "mert ő azt mondta". ötödikes koromba amikor kijutottam a 4 házzal melletünk lévő térre, balhét csapott, hogy tuti ba**ni voltam. Ez azon kivul rengetegszer elhangzott. Nem mehettem el általános iskolában semmilyen rendezvényre. Rengeteget könyörögtem neki akkoriban, hogy hagy menjek el a farsangra, iskolai edzésre, versenyekre, osztálybuliba, kirándulásra vagy táborba vagy akármire. Mindent megpróbáltam, de mindig otthon maradtam végül. Azt hittem, középiskolás koromra ez enyhül, de nem. órák után az első buszra fel kell szállnom, különben, nagy balhé van. Nem voltam egyszer sem bulizni, hiába hívtak. Amikor valaki megkérdezi, hogy el megyünk e valamerre, konkrétan rosszul leszek, mert tudom, hogy semmi esélye, és nemet kell mondanom. A legjobb barátnőm már el se hív sehova, mert tudja, hogy úgysem mehetek. Mai nap egy fiúval (aki tetszik nekem) megbeszéltem egy találkozót, gondoltam előbb végzek és lesz egy kis időm az utólsó buszig, amivel el kel jönnöm, és tudok vele találkozni. Végül később végeztünk, így nem lett volna időm, ezért felhívtam apámat, hogy picit később megyek haza, mire teljesen kiakadt, hogy azonnal húzzak haza, különben baj lesz. Konkrétan az ágyban töltöm szinte minden napom, mert nem csinálhatok semmit. Másrészről nincsen telefonom(amiért amúgy nem egyszer megszívtam, hogy én miért nem hívtam fel, ha lekéstem a buszt és később jövök, de könyörgöm telefon nélkül hogy hívjam fel?) , nincs szobám, nincs tvm, számítógépem stb. Könyvet sem olvashatok, mert túl sokat olvastam szerinte. Amit szerzek pénzt (akár rokonoktól szülinapra, ballagásra, akár heti 35 óra fárisztó munkával) szó nélkül lenyúlja. Szóval pénzem sincs. Nem is ad. Diák munkára nem enged el azt mondja, ott úgyis meg akarnak b***ni, akármilyet intézek, mindig ez a válasz rá. ő nem dolgozik. Itthon se csinál semmit. Ha valamit nem úgy csinálok, ahogy neki tetszik minden sz*rnak lehord. Ez így megy az anyámmal és a testvéreimmel is. Nem tudom már elviselni. Nincs olyan amibe ne szólna bele. Nem egyszer húztam már el itthonról, de utánna mindig napokig tartó balhé volt. Már egyszerűen nincs erőm hozzá. Semmihez. Bármit csinálok sohasem jó. Ha bármit kívánhatnék az egy másik család lenne. Kérlek, adjatok tanácsot, mit tegyek? Nem bírom már, azt sem, ami van,és a mindennapos balhét se. Bármit, bárhogyan próbálok, nem hat. Nem tudok kihez fordulni segítségért. Kis korom óta a 18at várom, azt mondják, akkor le veszik rólam a kezüket. Tudom, hogy rengeteg sokkal komolyabb probéma van a világban, de ez nekem fontos, nap mint nap lehúz a mélybe, és tönkre tesz. SEGÍTSETEK KÉRLEK!