Ebben az esetben mihez kezdjek?

Mi is mozaikcsalád vagyunk. Ha ilyet mondana a gyerekem, hogy ő inkább az apjával él, mert a párommal nem képesek kijönni egymással, akkor a párom csomagol. Nekem nem lenne kérdés, hogy a gyerekem marad, akármilyen is a viselkedése.

DE! Valószínűleg nagyon sokáig neheztelnék a gyerekre, amiért szakítani kellett miatta, főleg ha egyébként a kettőnk kapcsolata rendben volt. Nagyon-nagyon nehéz jó párkapcsolatot találni, főleg nem túl fiatalon, gyerekkel.

Úgyhogy a békesség kedvéért ülj le beszélni a barátjával, hogy kössetek fegyverszünetet, mert mindketten ugyanazt a nőt szeretitek és boldoggá akarjátok tenni. Közösen találjatok ki megoldást.

Első lépésként: mindketten udvariasan szóltok egymáshoz. Az nem kifogás, hogy 14 vagy és tini. Gondolom, az osztályfőnököddel nem úgy beszélsz, mint a pasival, tehát igenis tudsz uralkodni a szádon, csak éppen nem érzed úgy, hogy szükséges lenne.

Ha nem akarod elb.ni a kapcsolatodat az anyáddal, akkor jobb lenne megváltozni, akkor is, ha nem megy egyik napról a másikra.

Az biztos, hogy apáddal élve neked csak rosszabb lesz, ha most se jó a kapcsolat. Nem hiszem, hogy egy szájaló tinilányt jobban fog tolerálni. Sőt, gonosz leszek: én arra se vennék mérget, hogy ez így megy, hogy te átköltözöl hozzá, ha kitaláltad. Nem véletlenül élsz most anyáddal.

A kérdésed alapján két dolog merült fel bennem.

- A néha nem úgy szólsz vissza, meg nem egyszerű eset vagy nem fedi a valóságot, s szinte napi szinten problémát okozol. Az, hogy tini vagy, még nem kifogás a viselkedésre.

- Ha valóban igaz a néha, akkor viszont zsákutca, mert anyád barátja téged használ kifogásként, hogy lelépjen, vagy pedig szúrja a szemét, hogy barátnőjének van egy gyereke, aki ráadásul tinédzserfiú.

Azert nem lenne mindegy a story szempontjából, hogy milyen viselkedés váltotta ezt ki a vőlegénynél.

A kamaszkor nem ment fel minden alól.és a felnóttkor sem jelenti azt, hogy mindent be kell nyelni.

Szóval?