Miért nem bocsátanak már meg a szüleim a nővéremnek? Az unokájukat sem fogják látogatni?

8as:

Megnézheted,megesett nálunk is a családban. Nyilván nem dobáltunk konfettit,de esze ágában se volt senkinek kitagadni. Mondjuk esti vacsinál nem kérdezzük meg tőle milyen volt a mai munkanapja,de az élet haladt tovább. Ezt választotta, ő élete ez van. Ugyanaz a személy maradt, szeretjük továbbra is,de mindenki más. Lehet rossz döntést hozott,ha igen,akkor magától rájön majd,mi pedig mellette leszünk akkor is.

Kérdező,megbocsájtaniuk akkor kellene, ha mondjuk megverte vagy meglopta volna őket, szóval valami bűnt követett volna el ellenük. Így egyszerűen túl kellett volna tenni magukat már régen azon, hogy a nővéred nem az általuk helyesnek tartott életet élte, és ezért besértődtek, duzzognak, mint az óvodások. A nővérednek spec sokkal több oka lenne megsértődni rájuk azért, amit művelnek vele.

Figyelj, az egyetlen, amit tehetsz, hogy távol tartod magad a szüleid sértődöttségétől meg duzzogásától, és te normális viszonyt ápolsz a testvéreddel. Talán ettől előbb-utóbb ők is észbe kapnak...

"Képzeld magad a helyébe,12-13 karácsony, születésnap, évforduló egyedül. Oké,nem teljesen egyedül,ott voltak a barátok,ismerősök,de az nem ugyanaz. Akkor is így állna a szád ha neked kéne ennyi időt a csládod,szüleud,testvéreid nélkül eltölteni,olyasmi miatt amin már nem tudsz változtatni. Nekem mindig hiányzik a családi összejövetelekről,szerinted ő mit érezhet?"

A felnőtt lét egyik alapvető ismertetőjele, hogy felelősséget viselünk a rossz döntéseinkért, és vállaljuk a következményeit. Szerintem a szüleid sem boldogok attól, hogy egy gyerekkel kevesebb van a családi körben. Őket nem sajnálod? Amúgy meg bocs, de nem tudom és nem is akarom egy pornós helyébe képzelni magam. Sok sikert és boldogságot kívánok neki, de az együttérzésem sokkal inkább a szüleidé.