Mit tehetnék még?

Lány vagyok, anyával sosem volt felhőtlen a viszonyunk, viszont most már nagyon kétségbe vagyok esve. Sosem volt velem szemben engedékeny, amit rengeteg dologgal megtudtam eddig magyarázni. Régen sokat hazudtam neki arról, hogy hol vagyok, mert nem engedett el sehova. A jegyeim is nagyon rosszak voltak, érthető, hogy sok volt a veszekedés. Azóta viszont volt egy törés, nyáron volt egy este, amikor mindent megbeszéltem vele és az összes hazugságomat elmondtam neki és megbeszéltük, hogy többet ilyen nem lesz, és ő is nyitottabb lesz felém. Ez csak mellékes, de azóta a jegyeim 4-5 között járnak, sosem voltam még ilyen jó tanuló. A beszélgetésünk után 2-3 hétig valóban úgy tűnt, mintha gyökerestül megváltozott volna a kapcsolatunk, azután szép lassan kezdett újra bezárni és visszatért a régi önmagához. Ezután hiába próbáltam újra nyitni felé, egyszerűen nem lehetett. Újra elkezdtünk minden hülyeségen veszekedni, és lehetetlen volt bármire is jutni. Ezért váltak el még nagyon régen apával is, mert anya nem tűri el, ha nincs igaza. Ilyenkor általában valamivel megzsarol vagy mindent amit tud megnehezít nekem. Egyszerűen borzasztóan gyerekes. Na mindegy, azt hittem ez idővel jobb lesz. Jobb is lett, mert nem rég volt mindkettőnknek egy műtétje és egy hónapot töltöttünk itthon együtt. Megint egy olyan oldalát láttam, amit eddig még nem, mintha nem is az anyám lett volna, hanem egy barátnőm. Igyekeztem megőrizni ezt az egészet, de 2 hétig tartott, aztán újra belém kötött, ideges lettem és összevesztünk. Másnap átgondoltam a dolgot, még most sem ismerem el, hogy az én hibámból lett volna a veszekedés, de bocsánatot kértem, mert nem akartam, hogy minden tönkremenjen amit eddig felépítettünk. Elfogadta, délután beszélgettünk, innentől kezdve ismét nem szólt hozzám egy hétig. (??) Az csak utána derült ki, hogy azt, ami elhangzott a számból (" ne haragudj anya, nem akartalak megbántani ") azt ő nem vette semmiféle bocsánatkérésnek.(??????????????) Na mindegy, haladjunk is tovább, a legutóbbi és legértelmetlenebb esetre, amikor megkért, hogy nézzem meg, hogy hány közösségi szolgálatos órám van (gimnáziumi dolog, ha valaki nem ismerné) ez 2 hónapja volt, azóta megtaláltam a kis naplót, amibe írják, de kiderült, hogy ez a régi naplóm, amiben egy sincs. El is felejtettem a dolgot. Tegnap újra rákérdezett, mire elmeséltem neki, és mondtam, hogy majd apától megkérdezem, valószínűleg nála hagytam. Erre mintha elborult volna az agya, elkezdett kiabálni velem és értelmetlen dolgokat vágni a fejemhez. Nagyon odafigyeltem, hogy véletlenül se legyek ideges, mert nem akartam, hogy később ezt vágja a fejemhez, ezért inkább halál nyugodt hangon folytattam, és ismét elmagyaráztam neki, hogy igen, én tévedtem, azt hittem nálam van a napló, de nincs, meg fogom kérdezni apát. Erre még jobban ideges lett, és kiabálni kezdett, hogy ne oktassam ki(??????????????????????????) és hogy mennyire egy tahó állat vagyok(????????????????????????????). Ez persze még folytatódott, aztán azóta megint nem szól hozzám. Anyának sosem voltak igazán barátai, apával sem voltak sokáig együtt, velem és a tesóimmal sem volt igazán jó viszonya soha, mert nem tudja kezelni az embereket. Mindent megpróbáltam már, hogy normális kapcsolatunk legyen, ha bocsánatot kérek, azzal azt érem el, hogy kárörvendjen, mert igaza volt(pedig nem volt), ha nem kérek bocsánatot akkor ismét hetekig nem szól hozzám, nem beszélve arról, hogy ilyenkor egy árva forintot nem kapok és mindent amit csak tud megpróbál megnehezíteni, ilyenkor megmondja a testvéreimnek, hogy semmiképpen ne adjanak nekem kölcsön pénzt, ami szerintem alapvetően gusztustalan, mert apa gyerektartását sem költi rám, tudja, hogy mástól nem tudok pénzt szerezni, dolgozni pedig suli mellett nem tudnék most. Mit tehetnék még?