Édesanyám és édesapám templomba járnak, én nem akarok az okát kifejtem, de ők egyszer már beletörődtek most újból indul a harc, hogy mondjam el nekik hogy én megyek ha úgy érzem? Szerintetek normális a család a rokonság?

De amúgy Istenben hiszel? Én se járok templomba, pedig mélyen hívő keresztény ember vagyok. Mindennap imádkozom és szoktam olvasni a Bibliát és gondolkodni a szövegén. Rengeteg templomba járó ismerősöm és barátom van, de egyszerűen az a közeg, ami a templomban van, nem való nekem, már gimnazistaként (szintén egyházi gimi) rájöttem, hogy jobban szeretek magamban imádkozni, vagy épp a barátaimmal beszélgetni a hitről, mint a templomban ücsörögni és minden héten ugyanazokat az imákat végigdarálni. Amíg a szüleimmel laktam, ugyan nem szívesen, de minden héten mentem templomba, mert nálunk ez hagyományos vasárnapi közös program már gyerekkorom óta. Ha hazalátogatok hozzájuk, és vasárnapi nap is közbeesik, akkor elmegyek velük. El tudnék képzelni helyette más programot is, de nem érzem olyan szörnyű tragédiának, hogy azt az 1 órát ott kell töltenem a templomban. Még nosztalgikus is, mivel ugye gyerekkoromban is jártunk. De mivel ezen kívül nekem mást nem nagyon ad, fölöslegesnek érezném magamtól minden héten eljárni.

A szüleim tudják, hogy nem járok templomba, nem igazán örülnek, de ez van. Mondom, megpróbálok kompromisszumot kötni velük azzal, hogy ha náluk vagyok, akkor járok. Ja, és azt hozzáteszem, hogy én is több mint 30 éves koromig velük éltem.

azért a "lessz" elég súlyos hiba, szerintem 23 év alatt csak megtanulhattad volna...na mind1.

a vallás egy hatalmas fertőzés az emberiség számára.

igaz az elmúlt évtizedekben egyre inkább kezd eltűnni, de még mindig elég sok ember életét tönkreteszik a gyülisek, meg az ilyen vallási fanatisták.

engem is próbáltak a közeli rokonságból több éven keresztül beszervezni, hogy legyek isten hívő, anyámat majdnem bele is rángatták, szerencsére időben közbe léptem.

aztán egyik évbe kaptak tőlem karácsonyra egy Stephen W. Hawking - A Nagy Terv című könyvet azzal a megjegyzéssel, hogy én ezt lapozgatom a biblia helyett.

azóta leszálltak rólunk :)

"10 es világ életemben erre tanítottak, hogy mindenért imádkozni kell, szóval azt hittem működhet. Hittem HIT 8 évig még iskola is erről szólt. Örülök, hogy jól kigúnyoltok...esetleg egy nomális válasz????"

Ha belegondolsz ez egy teljesen normális válasz volt. Csak GONDOLKODJ!!!! Attol, hogy erre tanitottak attol biztos, hogy helyes és igaz? Még mindig azt hiszed, hogy igy lehet üzletelgetni? GONDOLKODJ! GONDOLKODJ! GONDOLKODJ!

A bölcsesség nem jön mindig együtt a korral.

A kor sokszor egyedül jön. kínai közmondás

Háborút úgy nyerhetnél hogy elköltözöl és a szüleidtől független életet kezdesz. Így nem csoda hogy nincs párod.

Munkád van? Jobb nincs azt tudom de valamilyen? Kibérelhetnél kezdetben egy szobát, pár várossal odébb. Ott nagyobb körben kereshetsz jobbat, míg ideiglenesen visszajársz a mostani helyre. Ha találsz jobbat, jobb helyre tudsz költözni. Nem kell a vallással foglalkozni, kimozdulhatsz, ismerkedhetsz. Csak el kell szakadni a szüleidtől

Először azt hittem, valami tini vagy, a végén nagyon megdöbbentem, ahogy azt olvastam, 30 vagy. Megmondod, hogy nem mész, aztán ennyi. Én nem foglalkoznék azzal, mit gondolnak.

Egyébként, ha hiszel még, javaslom keress valami jobb közösséget. Tudom, hogy az egyházi iskolák nagyon el tudják venni a kedvet az ilyesmitől, meg persze a rossz közösség is. Nálunk régebben nagyon jó pap volt, laza, közvetlen, jó programot csinált, de sajnos azt elhelyezték, az új meg nagyon vaskalapos, és állandóan a pénz téma megy, meg a protestánsok fikázása. Azóta én se szívesen megyek, de néha átjárok oda, ahova az előző papunk került. Kicsit messze van, de lelkileg jonban megéri.

Egyébként ha érdekel még a vallás, javaslom keress valami jobb közösséget.