Szerintetek mi értelme van annak, hogy a gyerek ha elmond valami rossz dolgot, akkor a szülő leordítja?

Gondolok itt pl. ha valami súlyos gondja van, pl. terhes lett, vagy pl. le akar feküdni a barátjával ami még korai lenne...

Most ha belegondolunk ezek nem helyes dolgok, de ha elmondja akkor lehet valamit kitalálni... pl. ha terhes, akkor még el lehet vetetni... ha le akar feküdni a barátjával, vagy egyáltalán fiúzni/csajozni akar (túl korán), akkor tudok róla és megpróbálhatom lebeszélni vagy jobb belátásra bírni.. vagy végső esetben fel lehet készíteni egy elbeszélgetéssel a helyes védekezésre...

most ha nem mondja el, akkor lefekszik titokban a barátjával/barátnőjével (mondjuk ez elsősorban lányoknál lehet probléma) ami már önmagában nem jó dolog, de még ott van a teherbeesés veszélye is a helytelen védekezés miatt... vagy ha terhes lett, és nem mondja el (mert a szülők hozzáállása a dolgokhoz olyan, hogy nem meri) és nem vetetik el, akkor az még súlyosabb problémát okoz...

Nem azt mondom, hogy ezeket ha egy gyerek elmondja, akkor azt kell mondani, hogy "nembaj lányom", persze le kell szidni, stb., de lehet találni belőle kiutat... az is lehet, hogy tanult belőle és legközelebb nem csinál ilyent...

De ezenkívül az élet számos területén lehet hasonló, hogy nem meri elmondani a szülőnek a gyerek a problémát, inkább letagadja... aztán persze később lehet nagyobb probléma lesz ebből, de egy normális szülői hozzáállással megelőzhető lett volna...

Ti mit gondoltok erről?