A szuleim nem engednek el allatmenhelyre onkenteskedni, mert szerintuk hulyeseg! Mit tegyek?

Hülyeségnek nem hülyeség!

De arra készülj fel, hogy lelkileg nagyon meg fog viselni, nagyon sok szomorúságban lesz részed.

Ha erősnek érzed magad, akkor menj és csináld, nemes feladat!

Gyönyörű gondolat, én is szívesen mennék. Melyik városban van ez?

Mi a tiltásuk oka?

A korod? Féltenek? Utazni kéne? Nem szeretik az állatokat?

Légy szíves és ezt fejtsd ki, mert akkor többet tudok segíteni.

Jó alkalom, hogy elgondolkozz rajta mit jelent a bátorság. A kockázat vállalás.

De előbb érezned kell, hogy mennyire fontos ez neked, mennyire csak egy hóbort, amire azt mondaná apukád, hogy gyerekes. És az, hogy mi ilyen pont azon dől el, hogy mennyire állunk ki érte.

Ha úgy érzed, hogy kell tenned még egy kört, akkor beszélj velük újra. Én a helyedben négyszemközt tenném apukámmal. És nem arról beszélnék neki erről, hogy mit szeretnék, mintegy engedélyt kérve, hanem arról beszélnék, hogy látom ezt a kérdés, mik az értékeim, amikért ki akarok állni, amikről nem csak dumálni akarok, hanem tenni értük. És úgy mint akinek nincs választása mennie kell. De az is egy lehetőség, hogy fogalmazd meg egy levélben. Papíron, szépen. Világosan, határozottan, szenvedélyesen. Az is egy lehetőség, hogy teljen el egy hónap mondjuk a téma felhozásai között, hogy lássák kitartasz ez nem csak átfutott a fejeden.

De ha ezek sem értetik meg velük, hogy mi van, akkor megint döntés elé kerülsz majd. Egy konfliktus vezethet jó dolgokhoz is. Pl megértheti a másik, hogy mi fontos neked. Látja, hogy nem játék. Azt még értsd, hogy ez úgy működik, hogy az emberek ezt nem a vitában értik meg, mert ott ragaszkodnak az álláspontjukhoz. hanem kicsit később utána. Az is lehet, hogy amióta utoljára felhoztad ezt, ők is gondolkoztak rajta és már kicsit puhábbak.

De úgy is mondhatod ezt nekik, hogy mit kell tenned, ha ott akarsz dolgozni március 1-től mondjuk.