Szüleim válni készülnek, hogy lehetne segíteni abban hogy ez ne történhessen meg?

11-es, miért hova menjen 19 évesen?? Gondolom tanul még, esetleg pályakezdő... hogy tartsa fent magát???

#13 az nem érdekes a gyakorin 10 éves kortól dolgozni kell 18 évesen meg költözni.

#14: Nem, de ez már 3 felnőtt ember döntése (szülők és a kérdező), bíróságon, válóper folyamán már ez nem jön elő kérdésként, mert nagykorú a kérdező.

Nem igazan tudsz mit csinalni, en 17 eves vagyok, pont karacsony elott valtak el a szuleim. En es ocsem eljottunk anyaval. Nekem egyszerubb dolgom van mert minden haverom es a suli is itt van, + nem vagyok joban apammal de ocsemnek rosszabb. Ne a szuleidet tamogasd elso sorban hanem a hugod, neki lesz a legnehezebb

ha lany lennel v a hugod mondjuk mondhatna h terhes es egybol elterelodne a valasrol a figyelem :-)

Mint fentebb is elhangzott, a párterápiát vagy egyházi segítséget én is felvetnék a helyedben. Ellenben mint bodogtalan házasságban élő szülők gyerekeként nevelkedett ember, azt mondom, nem biztos, hogy rosszabb a csonka család, mint a nem működő házasságban élő szülők "teljes" családjában. Engem már egész kicsi koromban belekevertek, felhasználtak egymás ellen a harcaikban, egy verbális csatatér volt a család, amiben nevelkedtem. Már gimiben rákaptam a fűre, amivel kompenzálni tudtam a biztonságos családi fészek hiányát. Akkori párkapcsolataimban kisajátító, zsarnok voltam, lévén hogy az aktuális barátnővel próbáltam kitölteni az "egészséges" család hiányából fakadó űrt. Egyik ilyen kapcsolat csúnya vége után kezdetét vette egy pszichiátriai kálvária, ami nem is ért véget, amíg a szüleim szét nem költöztek. Azóta hogy külön élnek (kicsit később el is váltak) jól megvagyok dilibogyók, és rendszeres droghasználat nélkül. Apám (aki gyerekkoromban a mumus volt számomra) is sokkal jobb fej lett, főleg mióta új társra talált. Persze fájdalom a család -illúziójának- elvesztése, de még minidg jobbnak érzem így. Én voltam a legkisebb gyerek a családban, természetemnél fogva is érzékenyebb a bátyámnál, így én sínylettem meg legjobban a "rossz" családot. Ez alapján én is azt mondom, főleg a húgodra vigyázz, és támogasd őt érzelmileg. Valószínűsítem, neki a legnehezebb.

Én egy anyuka vagyok. Mért gondolod azt ha 2 ember el hidegült egymástól,nem szeretik már egymást és stb stb. Te mint gyerek bele szólsz? Abba is bele gondolsz!(hogy jó vannak,gyerekeink éljünk együtt miattuk,csak nekik jó legyen.és stb stb..) akkor ezek a szülök BOLDOG SZÜLÖK??? TÉGED (A NEM BOLDOG SZÜLÖK,HOGY TUDNAK BOLDOGSÁGBAN gyereket nevelni?) Persze a gyerekek mindig próbálkoznak ami természetes:) és alap hogy így legyen. De ők a felnőttek ök döntenek. Elvált anyuka vagyok szóval,tudom miről írok.