Hogy érjem el, hogy ne beszéljenek velem úgy a szüleim, mint egy darab sz. Rral?

Folyton azt kell hallgatnom,hogy mennyivel jobb lenne nekik nélkülem,jobb lenne ha elköltöznék itthonról (15 évesen?!) Anyám sokszor mondta,hogy nem tudja minek szült meg,amit persze én sem értek...Most volt karácsony,ma van szilveszter,az ember azt hinné,hogy kihasználjuk az itthonlétet,DE nem.Vita,veszekedés,engem szidnak állandóan.Olyanokat mondanak,hogy belelépnek a számba,fejbe rúgnak,van,hogy mások előtt is megaláznak.Persze még ennél is durvábbakat mondtak már nekem,torz hangon ordítva.Nem tudok mit csinálni,elmondani se tudnám senkinek,mert nincs senkim se.Már nem bírom idegileg ezt a sok sírást,semmi szeretetet nem kaptam senkitől,már meg tudnék őrülni.Az a legjobb,amikor dolgoznak,mert akkor egyedül vagyok itthon.De azért az is rosssz,főleg nyáron.10-12 órát vagyok itthon EGYEDÜL,és ez minden nyáron így megy.Most nyáron annyival lesz másabb,hogy mehetek dolgozni...Nagyon nem akarok azt sem.Nem tudom mit tegyek,nem látom értelmét az életnek.Csak vagyok és egész nap sértegetnek,akár suliban,akár itthon.Hogy vegyem rá a szüleimet,hogy hagyják abba? Így se foglalkoznak velem,de nekem az is elég,ha nem szekállnak.(Neten próbáltam beszélgetni másokkal,de letiltott mindenki,mondván,hogy idegesítő vagyok).