Elég furán érzem magam, hogy ide írok ki kérdést, de annyira nincs ötletem, és hátha több szem többet lát alapon esetleg van valakinek ötlete. Hova mehetnék?
Nagyon röviden megpróbálom leírni a problémám lényegét:
ithon elég zűrös minden. Anyámék között nagyon rossz a viszony. A folyamatos egymással üvöltözésről-ajtócsapkodásról már leszoktak, mostanában csak nem szólnak egymáshoz, nem esznek egymás kajájából, még a habfürdő sem közös. Kb annyi az összes interakció közöttük, hogy időnként mikor egymás mellett elmennek, félhangosan szidják a másikat, vagy odamondanak valamit a másiknak hangosan, beleb*szom a kalapácsot a fejedbe, pl... Nagyon régóta éreztem, hogy engem csak visszahúz ez a légkör meg ez a közeg, így mikor lehetőségem nyílt rá, rögtön elköltöztem. Egyetemista vagyok, mellette dolgozom. Sajnos nem válogathatok a diákmunkák között, nem látok jól (2%-ot látok), így eléggé leszűkül az elvégezhető diákmunkák köre (adatrögzítés, hostesskedés, ruhabolti/gyorséttermi munka pl rögtön kiesik), plusz még a sok előitélettel is meg kell küzdenem a mindengondnélküleltudomvégezni munkák esetében is. Heti 20 órát dolgozom, de nagyon sok utazással jár az is, több egyszerűen nem megy az egyetem mellett. Lassabban olvasok mint más, ki kell jegyzetelnem a könyveimet, nem működik a szövegkiemelős módszer, plusz napi négy órát kell utaznom a suliba.
Az első albérletemben másfél év után a lakótársam ellopkodta a cuccaim (külső winchestert meg ilyeneket) amikor nem volt munkája. Onnan így szerettem volna eljönni, mert már nagyon nem éreztem biztonságban magam. A második albérletemben egy hatalmas csalóba futottam bele, nagyon durván átvert, haza is kellett miatta költöznöm. Három hónapja lakom itthon most, de nagyon érzem, hogy csak "visszafele fejlődök", nagyon-nagyon nincs jó hatással sem a hangulatomra, sem a személyiségfejlődésemre ez a légkör. A lehető legjobban kerülik egymást anyámék, de most hogy mindketten itthon vannak, hiába nem ugyanabban a helyiségben, mégis rengeteg a feszültség. Játszmáznak egymással meg hasonlók.
Úgy érzem, hogy nagyon el kéne mennem, de miután mindkét előző albérletemben kicsesztek velem anyagilag, így nem egyszerű, főleg, hogy 45-nél egyszerűen egy forinttal nincs több pénzem egy szobára rezsivel meg mindennel együtt, és iszonyatosan el vannak szállva az árak :( (Pesten tanulok).
Mivel anyámék ilyen tök átlagosan keresnek, és a nővérem már nem lakik itthon, így a koli esélytelen sajnos.
Itt egyszerűen megrekedtem most a hova továbbot illetően, és ez nagyon megijeszt.
Van egy gyönyörű vakvezető kutyusom is, a vele való szálláskeresés az anyagiakon túl egy másik nehezítő tényező sajnos.
Iszonyúan szégyenlem, hogy ezt ide kiírtam, de most olyan iszonyatosan el vagyok veszve, és nem tudom mitévő lehetnék...
válasza:Nincs véletlenül barátod, rokonod ismerősöd, akivel jóban vagy és Pesten lakik?
A szüleiddel pedig szerintem próbálj meg beszélni, ha mást nem, akkor mondd el nekik nyersen (finomkodás nélkül), hogy ez neked rossz!
Remélem, tudtam segíteni! :)
válasza:
válasza: válasza:Megértelek. Kicsit sorstársak vagyunk, én is nagyfokú rövidlátó vagyok azzal a különbséggel, hogy én már nagymama korú vagyok. Öszintén szólva nem is bánom, hogy a sok küzdelem után már megpihenhetek, mint rokkant nyugdíjas. Elmondhatom nem véletlen semmi, mindennek oka van, és célja. Legföképp az, hogy fogadjuk el sorsunkat, mert nem véletlenül van, ami van. Én sokat lázadoztam, kerestem a miértekre a válaszokat, hogy-hogy van az, hogy nekem mindenért meg kell küzdenem. Még ahhoz is, hogy felvegyenek munkába, mert a látásom miatt ugye nem mindenütt láttak szivesen, meg egyáltalán, hogy eltudjam végezni a munkát.
Amit te is írtál, hogy leszükül a kör a munkalehetőség terén. Nem is tudom mit mondjak, de mégis, hogy probáld elfogadni a helyzetedet, mert lehet, hogy épp a türelem "lecke" van most feladva. Hidd el másoknak sem könnyű, mindenki küzd valamivel a jól látók is.
Mindennek lelki oka van, minden betegségnek fogyatékosságnak. valamit nagyon nem látunk a lelki szemeinkkel, nekem legalább is ezt mondták. És azóta már tapasztalom is, hogy valóban nem a fontos dolgokra tekintettem, hanem amit én annak tekintettem. És közben nem vettem észre a jó dolgomat, mert olyan nincs, hogy az Isten elvesz valamit, és helyébe nem ad semmit. Bizony ad csak nem vesszük észre, mert azzal voltam én is elfoglalva, hogy nem úgy látok mint a többiek. És szégyeltem magam, de ugyanakkor megsértődtem, hogy kirekeszt a világ. Nem tudtam, hogy én nem fogadom el magamat olyannak amilyen vagyok, és ezt mindig másra vatitettem ki. (most már nem így van, hálás vagyok mindenért azért is, hogy így stülettem, mert sokkal több az amit ezáltal nyerhettem lelkiekben.
válasza:Köszönöm Nektek hogy írtatok, nagyon jól eset! :)
Barátaim laknak Pesten, de ők is mind albérletben, szóval ez a lehetőség így kilőve sajnos.
Bár ez nálunk sosem volt divat, én nagyon híve vagyok ennek ellenére a kommunikációnak, úgyhogy jónéhány éve próbálom is meghonosítani itthon ezt a szokást :D Azóta határozottan kevesebbszer kapom a nyakamba a másik iránt érzett dühöt, kevesebbet szívok lényegesen a többiek frusztráltsága miatt. Szóval tudják hogy ez nekem rossz így, a kis játszmáik mégis nagyon fontosak. Ennek több oka is van szerintem, az egyik, hogy brutális mértékű frusztráció meg feszültség van bennük a sok tisztázatlan dolog miatt...
Nekem szerencsére a látássérülés elfogadásával sosem volt gondom. Olyankor persze elég nehéz, amikor pl. munkakereséskor látom-tapasztalom a rengeteg előitéletet, de a másik oldalt, a munkavállalókat látva, ez valahol természetes is; az ismeretlentől mindenki fél kisebb -nagyobb mértékben. Attól függetlenül, hogy ezt így ésszel tudom jól, még persze én is el tudok keseredni ettől időnként... Bár a napjaim túlnyomó többségében azért mázlira úgy működöm-gondolkodom, hogy küzdelmek nélkül unalmas is lenne az élet nekem, meg azt tudja igazán megbecsülni az ember talán, amiért meg kellett küzdenie, bár az univerzum néha már túlzásokba esik úgy érzem :D
Nálunk elég kevés pont jár a jelentkezési lapon a fogyatékosságra a kolis jelentkezésnél, ami teljesen rendben is van így, teljesen jogos és ésszerű, hogy a legnagyobb súlyt messzemenően az anyagiak kapják, az már más kérdés, hogy ezzel azért szép számmal vissza is élnek a jelentkezők, megy az ügyeskedés rendesen... :S
De meg fogom próbálni azért ezek ellenére is, köszönöm a bíztatást-bátorítást! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!