Miért olyan nehéz megérteni, hogy csak úgy random ne mászkáljon be a szobámba?

Hú, de utálom ezt a szülői hozzáállást, hogy ez az én házam, a szobád is az enyém, bármikor bemehetek oda. Ennyi erővel, akkor a wc-be is bemehet, mikor épp a nagydolgod végzed, hisz az is az övé.

És ezek után a szülő meglepődik majd, mikor a gyerek 18 évesed elköltözik kollégiumba, és többet felé sem néz. Az unokát meg jó ha 5 évente egyszer láthatja, amiből neki persze az jön le, hogy milyen szemét a gyerek.

Tetszik vagy sem, minden embernek (a gyerekeknek is) szükség van magánszférára. Aki ezt nem tartja tiszteletbe, az ne csodálkozzon, ha utána totál elhidegül a gyermekével a viszony.

És igen, el lehet játszani, hogy én vagyok a szülő, ez itt az én házam, itt aztán az lesz, amit én mondok. Csak ugye eljön majd az az idő, amikor a szülőnek lesz szüksége a gyerekre (öregség, betegség), és akkor ezeket mind-mind visszakapja.

Úristen, mik ezek a válaszok :D Mi az, hogy az ő háza, ezért akkor megy be a gyereke szobájába, amikor akar, ennyi erővel ha ti elmentek rokonokhoz nyaralni, ti se legyetek felháborodva, ha rátok nyitnak szex közben vagy miközben épp a budin ültök, elvégre az meg az ő házuk..

Meg egyébként nekem úgy tűnik, mentális gondjai is vannak a kérdező anyjának, ha csak úgy széjjelszedi a bútorait, mert biztos rejteget valamit..

Van olyan szülö, aki nem takarit, szennyest kivisz, tiszta leszáradt ruhát bevisz?

Az a szülö meg aki nem veszi észre, hogy a gyereke drogozik, drogot rejteget, akkor meg az a hibás, hogy mért nem látta meg.