Apukám meghalt, és amikor anyukám áthív egy férfit, mert ismerkedik, akkor mindig bezárkózom, és azt kívánom hogy menjen el már. Szerintetek mi lehet a problémám? 12 éves vagyok egyébként.

Igazából nem egyforma a gyászidőszak és elengedés folyamatának üteme nálad és anyudnál.

Sőt, az is érthető, hogy mivel szeretted apukádat, így neehezen viseled, ha a "helyére pályázik" valaki.

De!!!! Pont ezt szúrja el sok fiatal, hogy válás, özvegyülés után a megmaradt szülő új párját országos közellenségnek tekinti, pedig nem az.

Nem várható el egyetlen szülőtől sem, hogy egyedül maradjon. El kell fogadni, hogy joga van új életet élni.

Érdekes sztori: nekem anyum halt meg, aránylag fiatalok a tesómmal. Akkortájt ment a tvben egy szappanopera, ahol a két fiatal örökké minden aljas trükkel el akarták űzni a válás után maga maradt apjuk összes partnerjelöltjét. Annyira undorítóan viselkedtek, hatással volt ránk, pedig csak egy film volt.

Mi ekkor úgy határoztunk a tesómmal, hogy apánk életét nem keserítjük meg, épp elég volt szeretett felesége (anyánk) elvesztése neki. Így mi meg is mondtuk, hogy nem kell attól tartania, hogy ha új hölgy lép az életébe, akkor mi bármilyen módon is keresztbe tegyünk. Annyit kértünk, hogy ha lesz új nő, akkor apu vigyázzon arra, hogy az új nő ne szóljon bele az életünkbe, ne akarjon fölényeskedni, uralkodni felettünk.

Apánknak jól esett a hozzáállásunk, elfogadta az utóbbit is.

Normális. Fáj, hogy elvesztetted, és úgy érzed, hogy anyukád máris pótolni akarja valakivel.

Próbáld megismerni! Talán teljesen szimpatikus.

Anyukáddal azért beszéld meg, hogy hogyan is legyen ez. Legyél vele őszinte. Ő tudja, hogy mit érzel.

Nem ismerem egyikőtöket sem, de nem hiszem, hogy apukád azt szeretné, hogy rosszul érezd magad. Én legalábbis nem szeretném.

Egyetértek az előttem szólókkal. Teljesen természetes, hogy így érzel. De kérlek, menj oda Édesanyádhoz, és mondd meg neki, hogy nem akarsz neki rosszat, annak sem akarsz rosszat, akit ő kiválaszt magának, egyszerűen ez nehéz Neked így, és még időre van szükséged.

Beszélgessetek Apukádról. Nagyon rossz az, ha például az Anyukád azt hiszi, hogy Neked ez túl fájdalmas, ezért agyonhallgatjátok, és nem beszéltek róla. A gyászhoz hozzátartozik az, hogy beszélgetünk arról, aki elhunyt.

Lehet, hogy attól félsz, ha megszereted az új embert, azzal elárulod az Apukádat, de erről szó sincs.

Az is lehet, hogy... attól félsz, hogy megszereted, és őt is elveszíted majd, mint az Apukádat, és akkor megint egy fájdalmas időszak jön.

Jobb szeretni, és elveszíteni, mint sosem szeretni.

Ezek nem tudatos folyamatok.