Vallásos szülők, ti hogy reagáltátok le ha a gyerekeitek nem lettek vallásosak felnőtt korukra?

Én ateista vagyok és ha a gyerekem hívő lenne, elég furán érezném magam, de elfogadnám a döntését és nem firtatnám a nézeteit.

Ezt úgy hívják: tisztelet. Egyébként érdekes, a legtöbb ateistának nincs ezzel baja, ellenben a keresztények mindenkit meg akarnak téríteni a saját hitük szerint. Nem kéne.

11

nem csak a keresztények akarnak megtéríteni mindenkit.

a legtöbb vallásnál jelen vannak olyan hívők, akik a "hitetleneket" illetve más vallásúakat a saját vallásuk helyességéről győzködnek. Ugyanakkor vannak olyan, nyitott szeműnek nevezhető hívők, akiknek mindegy, hogy milyen vallású egy ember, csak fogadja el valamiféle isten létezését. Személy szerint mindaddig semmi bajom a vallással, amíg ebből nekem, vallástalannak, vagy bárki másnak kára nem származik. Elítélem például azt, ha valaki vallási okokra hivatkozva tagadja meg a saját gyerekének a gyógykezelését. Vagy, kicsit könnyedebb, de mégis kifogásolható dolog, azért ne egyen a gyerek ezt vagy azt, mert "tiltja a vallásunk". Max a szülőé. A vallásos neveltetés megint csak baromság. Neveljék azt a gyaereket tiszteletre, de ugyanakkor nyitottságra. Majd ő kialakítja a világnézetét. Ne azért járjon templomba, vagy bármi, mert a szülők elrángatják (ugyanígy azt sem helyeslem, amikor bármilyen tűntetésen ott virít a kisgyerek -sokszor karonülő- a kedves demonstrálónál. Neki mi köze hozzá? Azt se tudja, ill. fel se fogja mi a bánatért van ott.) "Megyünk templomba gyerekem, mert így szokás", hurrá. Mert ez vallás, műveltség meg kultúra, persze...

Én nem adok vallásos neveltetést a gyerekemnek, miért is tenném, hiszen én svagyok hajlandó megalázkodni senki előtt, nem, hogy egy kitalált lény előtt, majd ha elég nagy lesz, lesz egy kialakult világnézete, majd ő eldönti, hogy kíván-e valamilyen felekezethez tartozni.

Ahogy olvastam a kommenteket, nos gondolkodtam hogy leírjam e hogy én mit csinálnèk s lehet hogy ezért kapok néhány szép választ de ha már ilyen nagy liberalizmus van akkor leírom mert megmondom őszintén, nem érdekel hogy ki mit mond.

Én vallásosan fogom majd nevelni a gyermekeimet, óvatosan mert a hitet nem szabad erőltetni mert sokan ott szúrják el hogy pl felmondattják a gyerekkel a Miatyànkat vagy az Üdvözlégyet s a gyerek ettől nem lesz hívő hanem csak szereplésnek fogja fel. A gyerek mindent másol s ahogy én élek, neki az lesz az etalon s ez egy életre bevésődik. 22 éves létemre azt kell kijelentenem sajnos hogy szörnyülködöm a mai fiatalságon. Manapság szinte eltűntek azok a tulajdonságok a magyar emberekből, amiket sok évszázadon át birtokolt mint a becsület, tisztesség, erkölcsi tartás, hazaszeretet de tisztelet a kivételnek.

Véleményem szerint egy gyereknek az a jó ha van egy rendszer, amibe ő majd belenő s szerintem az egy rettenetes nagy hazugság hogy nem kell nevelni a gyereket a vallásos életre. Ezt a kommunisták találták ki propagandaszövegként sok minden más mellett amit most nem kívánok felsorolni.

Elismerem hogy az egyháznak vannak hibái mert tapasztaltam viszont kinek nincsenek? Mindenki változáson/fejlődésen megy keresztül.

Mindenki azt szeretné hogy a gyermeke boldog legyen. Én a boldogságot a zenében s Krisztus feltámadásában vetett mély hitem által leltem meg.

A magyarság nem maradt volna meg a történelem viharaiban ha nem lenne Isten s a kereszténység s szükség van rá ma is meg a jövőben is.

Figyelj utolsó:

Az általad leírt értékek nem vallástól függenek. Becsület, tisztesség, erkölcsi tartás stb. Ezeket mind a józan ész követelné meg.

Az, hogy sokan félreértelmezik a liberalizmus eszméjét, illetve a modern társadalom és kultúra nyújtotta szabadsággal nem élnek, hanem visszaélnek, ez a nagy probléma.

Én nem vagyok vallásos, mert nem vetem alá magam és az életemet egy megfoghatatlan felső hatalomnak (de egy megfoghatónak se, ezért vagyok pl a személyi kultuszok ellenzője is)

A saját életemet, sorsomat én alakítom (illetve a környezetem, de ezekbe most ne menjünk bele).

Mint azt egy párszor kifejtettem, hitem az van, csak nem szorítom "intézményesített keretek" közé (vallások: "mi abban hiszünk, hogy...", marhaság)

Nekem van egy saját értékrendem, melybe a legtöbb vallás által tanított, csak sajnos nem alkalmazott, vagy tévesen alkalmazott értékek/tanok beletartoznak. Úgy, hogy nem tartom magam vallásosnak, az életem egyik alappillére, hogy szándékosan nem károsítok meg senkit, sem emberileg, emberi méltóságában, sem pedig anyagilag. Ha mégis sikerül, akkor azt a lehető legrövidebb időn belül igyekszem orvosolni. Ugyanezt várnám el én is magammal szemben, de sajnos a gyakorlat azt mutatja, hogy az emberek legalább 80%-a gerinctelen féreg, holott nagy részük ilyen meg olyan vallásúnak mondja magát, és tanok meg holmi istenek mögé bújva pofázik és vagdalkozik, miközben emberileg egy nagy nulla.

Én magam nem vagyok vallásos, talán az agnosztikus teizmus írja le leginkább a világnézetemet. A férjem és a családja viszont mélyen vallásos, ő egyházi gimibe is járt, nem sok híja volt, hogy belépett a rendbe (hál'istennek, meggondolta magát...:-)) Mi kölcsönösen elfogadtuk egymást így, a gyerekeinket pedig úgy neveltük, hogy az alapokat megkapták, de saját szabad döntésük volt, mit fogadnak el. Így aztán van egy ateista, egy hivő és egy, az én nézeteimhez hasonlóan gondolkodó gyerekünk. Nem csináltunk ebből problémát, inkább a nagyszülőknél volt gáz, de ebbe nem engedtem beleszólni, mert a hit mindenkinek a legbensőbb magánügye.

Azt gondolom, hogy Isten, ha létezik, mindenkinek megadja a szabad választást, és mindenkinek a saját hite szerint adatik. Az erkölcs, a helyes értékrend pedig nem a vallásosság függvénye.

utolsó, jól beszélsz.

Mindenkinek a magánügye a hit. Legyen vallásos, nem érdekel, csak kerülje a szélsőségeket. A szélsőségből mindig csak probléma volt a történelem során, legyen szó bármiről. Nekem is a kislányom majd eldönti, mit szeretne. Mindenesetre én nyitottságra nevelem, és arra, hogy azt adja, nyújtsa más embereknek, amit ő is elvárna. Vagyis tisztességet, becsületet, ha kiérdemli, akkor elismerést, és nem utolsó sorban emberi bánásmódot. Ha bejön neki az élet, ne státusz és rang alapján válogassa maga köré az embereket, mert emberileg az nem számít. Nekem is a baráti/haveri köröm mindig széles skálán mozgott, mind a társadalmi ranglétrán elfoglalt hely, kor, vallási stb hovatartozás terén. Soha nem tettem különbséget se szexuális beállítottság, se bőrszín, se vallás, se semmi alapján. Címeres f@$z bárhol akad, az említettektől függetlenül is. Egy nagyon jó gyerekkori cimborám cigány (aki falra mászik attól, ha "leromázzák", mert ő cigánynak vallja magát), de ez soha nem volt semmilyen hatással a viszonyunkra, mert kölcsönösen lesz@rtuk mindig is egymás származását. És ez csak egy példa. Amit elítélek, és nem is szivesen veszem körbe magam olyan emberekkel, az a beképzeltség, pökhendiség, nagyképűség, ha van mire verje a mellét, ha nincs.