Vajon aki a házastársa hatására szakította meg a szüleivel a kapcsolatot, az utána hogyan áll az anyja elé. Válás után?

#8: "estére nincs p...ci sem, amíg az anyját meg nem tagadja"

Keresnék másikat, az a helyzet. Én szerettem az anyámat, aki utálta a páromat, de ha a párom egyetlen igazán rossz szót szólt volna rá... A saját hím közvetlen felmenőm is egyszer mondott rosszat anyámra, soha többé nem álltam vele szóba.

Egy rossz anya persze más, de egy viszonylag rendes anyát egy normális ember nem tagad meg csak azért, mert egy hibbant liba azt akarja. S mindegy, hogy mit értünk megtagadáson, ha bólogatok, hogy ja, anyám dilis, már akkor nem tudnék utána a szemébe nézni többé.

Nos, aki megszakítja a kapcsolatot a szüleivel, az az ő saját döntése. Ha kis szerencsétlen lekvár elég fura elkölcsi kódexszel, a házastárs pedig profi manipulátor, AZ SEM kifogás. Ezt ő tolta el, ha segítették is benne.

De ha már ezt tette, legyen következetes s ne próbáljon visszamenni. Max. hogy bocsánatot kérjen s eltűnjön a balfenéken, mert nem érdemli meg, hogy befogadják (aztán lehet, hogy a szülő azt teszi, mert mégis, de nem szép történet, az biztos).

Írnak itt sok mindent össze-vissza, de mégis az az igazság, hogy sok nő "a génjeiben hordozza", hogy hogyan kell a pasasáról -zsarolva- leválasztani először a haverokat, majd a munkatársakat, majd az anyóst, apóst, végül az összes ismerőst és rokont.

Amikor meg már mindenkit elmart a férfi mellől, akkor meg otthagyja valamilyen átlátszó ürüggyel és lelép az első pasassal.

Ilyenkor eszmél rá sok férfi, hogy mennyire vak volt, és, hogy mennyire igaz a mondás, hogy "nőben sosem szabad megbízni".

"Hölgyeim". Aki magára ismert, az pontozzon le nyugodtan, ha ettől támad orgazmusa.