Miért csinálják ezt szüleim velem? Miért nem támogatnak? Mit tegyek?
Tudom, egyszerre lehet sok a kérdés, de szerintem összefügg.
Akkor kezdem az elején... Van 2 testvérem. Egy bátyám és egy öcsém. Hárman vagyunk fiúk, ergo én is fiú vagyok. :D Na viccet félretéve..
Úgy érzem nem adnak meg nekem annyit, mint testvéreimnek. Sőt... inkább visszahúznak. Jelenleg egyetemen vagyok végzős(alapképzés), mellette dolgozom ahogy szabadidőm engedi.
Mikor testvéreim középiskolát választottak, ők mindenképpen kollégiumba akartak menni. Persze az plusz költség meg stb, de szüleim simán fizettek minden hülyeségre nekik. Öcsém otthagyta középsulit, kemény 8 általánosa van. Bátyám épphogy érettségit szerzett, bár nem lett meg neki minden elsőre. Én meg 4-es, 5-ös érettségit szereztem. Míg ők kollégiumban voltak, hogy tudják fizetni a dolgokat, inkább tőlem vonták el azt a keveset is, amit addig kaptam.
Egyetemre azt hittem támogatják, de szó szerint magamnak kell és kellett mindent megteremtenem. Az egyetemtől ~72km-re lakunk. Kollégiumot még így sem lehet nekem, mert drága...
Most hogy lassan 1,5 éve dolgozok ugyanott, valami nagyon nincs rendben. A saját pénzüket nem tudják beosztani és tőlem kérnek meg természetesnek veszik, hogy kb az egész fizetésemet nekik adom. Mindezt úgy, hogy olyanokra költenek, amit még én sem veszek. Például minden nap csipsz, energiaital meg valami kis édesség. Emellett egyik szülőm dohányzik is... (Kb annyit keresek, mint ők ketten, de mégsem veszek ilyeneket és szerencsére nem is dohányzom.) Persze vissza ne várjak semmit... Mikor ösztöndíjat kaptam, azt is lenyúlták szó szerint...
El szeretnék költözni az egyetem városába, de így nem tudok... Lassan kezdem feladni a reményt, hogy kitörjek innét.
Szerintetek mit tegyek?
Főnökkel beszéltem, de csak annyit mondott, hogy töredékét valljam be annak, amit keresek. De így sem tudják mennyit keresek.
Köszönöm a tanácsokat! Én is erre jutottam, amit ti írtatok.
Annyiban pontosítanék az utolsó válaszán, hogy ahol most dolgozom, maradhatok diploma után is. (Nem diákmunka). Szerencsére a szakmában, így ezzel nem nagyon lesz gond.
Köszi neked is a tanácsokat! Igazából távmunkában dolgozok(programozok). Néha ebben is zavarnak. Főnökömmel elég közelinek érezem a kapcsolatot. Mármint barátságos, nem csak munkáról szoktunk beszélgetni. De igazad lehet, hogy inkább vele ne osszak meg ilyeneket.
Vannak szüleim, akik keresnek és bátyám illetve barátnője, aki szintén itt lakik. Öcsém semmit nem csinál érdemben. De nem is várják el tőle. (Szerintem ez elég szomorú.) Próbáltam beszélni vele nem egyszer, de rám nem hallgat. (Ahogy kb senki itthon.)
Mostanra én is arra jutottam, hogy ha összepakoltam, elcuccoltam max annyira jövök még vissza, hogy megmondjam nekik, hogy elköltöztem.
Menekülj!
Két fiútestvéred mit csinál? Ők miért nem támogatják őket?
Ne hagyd, h. érzelmileg zsaroljanak!
Sajnos kihasználbak! Ne hagyd!!!
Szia! Én is egyetemista vagyok, és bizonyos téren átérzem azt, amit írtál. Nem csak a te esetedről van szó ebben a sztoriban, hanem sokunkról is egyben, hiszen nagyon sokan járunk ebben a cipőben.
Úgy hiszem lehetnek háttérproblémák is, mert lehet az van, hogy hiteleket törlesztenek/törlesztettek évekig/évtizedekig, és ők is keresik a pénzt (akkor lenne komoly probléma, ha nem dolgoznának egyáltalán) de az ugye elmegy szó szerint mindenre: étkeztetésre, számlákra, az adók... és a háznak is van egy alap költségvetése (tisztítószerek, adott esetekben háziállatok ellátása, stb., stb.) és viszonylag sokan vagytok ebben a háztartásban, szóval nem marad kb. semmi pénz a végére.
A szülőknek abszolút nem lenne joga elvenni a pénzedet/pénzeteket. A dohányzást is abszolút ellenzem. Pofátlanság a szülő részéről, főleg ha nem megy annyira jól. Ha az én apám is le tudott szokni kisbaba koromban a dohányzásról, mert szegények voltunk, akkor más is fejezze abba. Én is ki szoktam akadni, ha az én pénzemből költök 3-5.000 ft-okat sajtra, felvágottra, kenyérre, erre-arra... de inkább csak magamban zsörtölődök, és lenyelem. Nincs mindig pofám visszakérni.
Bizonyos szempontból próbálom megérteni a szülőket is, hiszen az én esetemben is most az van, hogy végre törlesztve lettek a hitelek, és mondhatni jobban megy most nekik, és van műkörmös, kozmetikus, gyakoi fodrászkodás, luxustermékek, stb. és meg kell értenem, hogy "ennyi nekik is kijár" mert évekig más volt fontos, és most már szeretnének kicsit élni is.
Sok időbe telik felnevelni a gyerekeket és újra elkezdeni saját magukkal foglalkozni. A tesóidtól nem szép dolog, hogy ennyire (ha mondhatom) kihasználják a szülőket... meg kéne figyelni azt, hogy "rugdossák-e" őket a szülők, hogy tanuljanak, küzdjenek, érjenek el minnél többet. Lehet ösztönzésképpen támogatják őket jobban, mint téged. Mert benned nem csalódtak, te vagy a reményük.
Ha egy tini írta volna azt amit most te akkor azt hinném túlzás az egész, de mivel már egyetemista vagy, ezért azt gondolom valóban komoly dolgokról van szó. Itt az idő, hogy leüljetek, és békésen, higgadtan, komolyan átbeszéljétek ezeket a problémákat.
Tanácsos minnél előbb kirepülni a fészekből, elhúzni otthonról, mert tapasztalatból mondom: megjavul a szülőkkel való viszony ha ritkábban találkoztok és beszéltek. Beszélj össze a haverokkal, költözzetek albiba, negyedeljétek fel a rezsit és dolgozz-tanulj, ne engedd magad leszívni szellemileg és anyagilag.
Fel a fejjel, kitartást!
középső vagy. ennyi mindig az szopjmeg.
és ja mond,hoy elfogyott,kevesebbet keresel mert új helyre kerültél,egyszerűen ne adj.ha tudsz költözz valami haverhoz albiba,koleszba.
Hűha... sok hozzászólás. Először is köszönöm mindenkinek!
"Rúgdossák-e őket" (ha jól idézem): Nos.. sajnos nem. Nálunk a "te tudod" elég gyakran hangzik el. Főképp a tanulással és a jövővel kapcsolatban. Például mikor öcsém egyik héten hétfőn úgy jött haza, hogy ő otthagyja az iskolát (előző nap ment be kollégiumba), én már akkor mondtam szüleimnek, hogy most ne azt mondják neki, mert 8 általánossal semmit nem tud majd kezdeni. Azóta is csak "lopja a napot", azaz nem csinál semmit. Nem tanul, nem dolgozik.
Nekem is ezt mondták, hogy én tudom mit akarok tanulni. Meg szavakkal támogatnak is, de közben ez megy.
Bátyám most estin asztalos szakmát végez. Mellette dolgozik. Viszont amit ők keresnek(barátnőjével), abból egy forintot nem látunk. Sem én, sem szüleim.
Azt hogy akarnak magukra költeni, én is megértem. De azt nem, hogy minden nap ennyi mindenre. Mert néhanapján én is veszek ezt-azt magamnak.
Karlowy:
Assembly megy, bár munkában PHP és C# megy leginkább. (Webshopokat fejlesztek/tartok karban.)
Összegezve arra jutottam, hogy tényleg jobb lesz elköltözni innét. Addig meg tényleg csak annyit adok, amennyi a rezsiből rám esik. Persze erre magamtól is gondoltam, csak érdekelt mások véleménye is.
Szóval nagyon köszönöm mindenkinek a tanácsokat, biztató szavakat!
Jól esik, hogy ennyien hozzászóltatok. További szép napot! (Bár... én igen csak éjszaka írom ezt, de tekintsünk el ettől. :) )
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!