Mozgássérült fiút a lánytok mellé?

Én, mint szülő elfogadnám, bár óvva inteném tőle. Miért is?

Mert elsősorban a gyermekemnek az érdekeit nézem. Szép dolog a szerelem, azonban egy átlagos emberek közötti kapcsolatban is rengeteg probléma szokott lenni, amit megkell oldani.

Na már most, ha a lányom egy mozgássérült fiúval van együtt, akkor félnék attól, hogy előbb-utóbb az lenne a vége, hogy Ő alkalmazkodik(túlságosan) a fiú életviteléhez. Majd úgy fogja érezni ha vége lesz, hogy rengeteg mindenről lemaradt. Illetve a legfőbb féltési okom az, hogy a végén nem mer vele szakítani, mert a fiút nagyon megviselné. Általában az ilyen emberek érzelmileg instabilak, "örökre" keresnek párt, sajnáljuk Őket, miközben Ők is csak emberek. Ezáltal van véleményük, stb. amiből következik, hogy lesznek nézeteltérések.

Amit még hozzátennék, hogy ahogy komolyodik a kapcsolat figyelembe kell venni a további dolgokat is, hogy a fiú is majd öregszik, gyerekek lesznek, stb. Ilyenkor a lánynak duplán kell kivenni a részét mindenből.

Magyarul dupla annyi szívás van egy ilyen kapcsolattal, mint egy átlagossal. Ami nem feltétlenül fog jó ötletnek tűnni sok-sok év múlva.

Ennek ellenére engedném, csak felhívnám a figyelmét a dolgokra és ha kell, felnyitnám a szemét, hogy ideje tovább lépnie, mert felőrli a kapcsolat.

Elfogadnám, mert mindig megvetettem azokat, akik a FELNŐTT gyerekeik életébe akarnak beleszólni, erzelmi vagy anyagi zsarolással, hogy úgy viselkedjenek, és olyan párt válasszanak, aki nekik tetszik: ezért feltétel nélkül elfogadnám, mert az ő élete, az ő döntése.

Neked sincs semmi közöd hozzá, hogy kit választ a lányod. (Magadban pedig csendben örülhetsz, hogy nem egy ötödik börtönbüntetéséből szabadult potenciális gyilkost választott.)

Én mozgássérült vagyok.

Nem mindig voltam az, azzá lettem.

Akik egy szóval elintézik itt a választ, ami minden esetben eddig a "természetesen igen" azok nem tudják miről szól ez.

Mozgássérültként én lebeszélném az egészséges gyerekemet erről a kapcsolatról.