Mozaikcsaládok, nálatok hogy alakultak a dolgok? Anya új férjét apának szólítja a gyerek? Ha igen, mikortól? Hogy áll ehhez a történet többi szereplője?

Gratulálok az intelligensen válaszolóknak, hogy ilyen könnyedén dobálóznak a fogyatékos jelzővel.

"Az 5évesem" minden héten beszél skype-on az apjával attól függetlenül, hogy láthatásra nem viszi minden 2. hétvégén. Én ettől még nem tartom szellemfigurának. És dobálózhatunk az apa szóval, de akármennyire is próbáljátok ráhúzni más emberekre attól még egyik sem lesz az apja. Csak az aki tényleg az.

A gyerekemnek sosem jutott eszébe apának hívni a párom így lebeszélnem sem kellett róla. Egyszerűen adódott egy helyzet ahol elmagyaráztam neki, hogy attól mert mással élünk még az apja marad az apja, mivel szereti.

És ezt arra írtam, hogy ha apa részt vesz az életében valamilyen formában. Ha apuka felszívódott az más tészta, de a kérdezőnél sem így van. Azért ennyire tiszteljük már egymást.

Egyébként az ilyen nők akadnak ki a legjobban, ha apuka új barátnője is megkapja az anya megnevezést.

A keresztnevén nem lehet szeretni az új férfit? És ez egy 5 hónapos kapcsolat, majd minden pasiját apának fogja hívni akit anya hazavisz? Mert többet látja mint apát?

Az én férjem érdekes módon sosem akarta magát a fiammal apának hívatni pedig nagyon is szeretik egymást. A két "fogyatékos" megtalálta egymást szerencsére.

És a kérdésre válaszoltam, nem a kérdezőt szidtam, hogy miért hagyja a saját gyerekét azt csinálni amit akar.

Szerintem senkit nem bántottam ezzel.

De szegény gyerekemet totálisan tönkreteszem nyilván.

Hát ti tök h*lyék vagytok, vagy csak soha nem láttatok közelről mozaikcsaládot.

Az elvált apa nem törvényszerű, hogy alig látott vendég. A gyereknek hogy okozna már törést az, hogy odahaza Józsi bácsi néven szeretik? Az apa, az az édesapa, nekem, másnak lehet más is, de a 2 apa az túlzás. Szerintem. Ettől még mindenki úgy szólít mindenkit, ahogy akar, de ez oltári h*lye szereotípia, hogy bezzeg a nevelőapa IGAZÁN szereti, a szemét igazi apja meg le se sz*rja. -_-

Nalunk 5 eves voltam, amikor a szuleim elvaltak, es lenyegeben a neveloapum az igazi apukam. Tehat o az, aki vegig tamogatott mindenben munkatol kezdve egyetemen at ahogy csak tudott, de kiskoromban sem jutott eszembe ot apanak hivni.

Azt viszont nem nagyon ertem - bocsasd meg a szohasznalatot -, hogy egy 5 honapos kapcsolatban hogyan viselkedhetsz ennyire felelotlenul felnott gyerekes edesanya letedre (tehat a gyerek erzelem vilagaert is felelos vagy!), hogy egy gyerekcipoben jaro kapcsolatban rogton osszekoltozes, gyerekre "raszabaditva" ezt "hivhatod apudnak, ugyis orokkon-orokke egyutt leszunk"-mentalitast. Ez nem jozan, felelos szuloi magatartas, es pont azert kene tudnod ezt, mert felnott ember vagy egy elvileg gyerekvallalasra mar megert kapcsolatbol, aminek valamiert megis vege lett.

Bizony, így működik a bizalommal nevelő szülő és az ilyen gyerekek nőnek fel biztonságban. Nem rettegésre és bizonytalanságra nevelnek, hanem szeretetre.

Az új párjában soha nem bízó szülő gyereke fel is veszi ezt a bizonytalanságot, ezért sosem érzi majd magát biztonságban, mindig azt várja, hogy mikor történik valami rossz. Ideges, rettegő felnőttek lesznek.

Le a kalappal a kérdező előtt, így kell megerősíteni egy gyereket!

Akkor mutattam be a gyerekeknek, mikor már biztos volt, hogy stabil a kapcsolat. Sok múlt azon is, hogy fogadják el egymást.

Összeköltözés után a kicsik elkezdték apuzni. Nem érdekelte őket, hogy szerintem korai. Láttam a páromon is, hogy neki ez fontos és jól esik. Rájuk hagytam.

Nincs belőle gond.

Én a gyerek szemszögéből tudok írni. 5 éves koromban váltak el a szüleim, édesapámhoz 2 hetente mentem, anyukámnak pedig új házastársa lett.

Nevelőapámat egy rövid ideig bácsiztam (állítólag, erre már nem emlékszek), majd ő lett a Pista apu, édesapám pedig apa. Később a keresztnév elmaradt, mindkettő apu volt. Nem okozott zűrzavart a fejemben. Ha idegennek kellett erről beszélnem, akkor "nevelőapám" és "édesapám". Ha az egyik apunak beszéltem a másikról, akkor Pista apu - édesapám. :)

Szóval kérdező, szerintem ne aggódj. Nem lesz ettől semmi baja a lányodnak.

Pláne, hogy szüksége van apafigurára, mert a vérszerinti apja nem foglalkozik vele eleget, a havi 1 találkozás is elég kevés szerintem.