Összeházasodtunk, anyu akarata ellenére. Most jön az "ugyemegmondtam". Mit tegyek?

Mondd neki azt, hogy lehet, hogy azért megy nektek rosszul, mert ő rosszat kíván nektek. Próbáljon meg inkább segíteni, ha jót akar neked.

Te pedig gondold át a lehetőségeket. Írd fel egy papírra, mitek van (lakás, autó?). Gondolom, ha van lakáshiteletek, akkor lakásotok is van. Mit lehetne eladni, és kifizetni a hitelt? Kisebb lakásba, albérletbe költözni? Eladni a lakást és új életet kezdeni máshol, ahol van jól fizető munkahely a férjednek? Milyen munkát tudnál végezni a betegséged mellett?

Aztán gondold át azt is, mi lenne a legrosszabb, ami történhet, és akkor mit lehetne tenni. Kitől lehetne segítséget kérni. Sokszor amikor az ember (majdnem) mindenét elveszíti, amit addig fontosnak tartott, akkor lesz szabad és boldog, és utána jön rendbe az élete. (Velem ez megtörtént.)

Aztán gondold át azt is, mit szeretnél, milyen életet, és mi kell hozzá (munkahely, pénz, gyerek stb.). Ha hiszel Istenben, kérd a segítségét, hogy ezek valóra váljanak. Ha nem hiszel, minden nap azzal a gondolattal menj aludni, hogy jóra fordul minden. Képzeld el erősen, és próbálj hinni benne, hogy megtörténik. Nincs lehetetlen.

Esküszöm nem bántani akarlak, de muszáj leírnom: látszik anyukád mentalitása rajtad is, mert a sopánkodáson kívül mást nem teszel. Tesztek.

Amit az előző írt, az nagyon jó, de én még azt mondanám, hogy egyszerűen fejezd be azt, amit otthonról hoztál és nézz előre. Ne akarj mindent azonnal egyszerre megoldani, hanem egyenként.

Egyrészt a munkád, ha jól értem, még nincs elveszve. Milyen egészségügyi a problémád? Írd le kérlek, hogy lehessen veled együtt gondolkodni. Mi a végzettséged? Párod nem tud jobban fizető helyre menni? Egy gyárban is többet lehet keresni, mint 80. Merjetek kilépni a komfort zónátokból, mert ez az egy helyben álldigálás sehova sem vezet.

Anyád negatívságára pedig ne reagálj. Mondjuk ha az én lányom lenne beteg, akkor biztos nem is állnék hozzá, de mindegy.

"szó szerint kulizik, diplomás segédmunkás. "

Nem téged akarlak ekézni, de egyre nagyobb korjelenség, hogy Dunát lehet rekeszteni sz.rt sem érő büfészakos diplomákkal.

Amúgy látni, hogy az bosszant a legjobban, hogy anyád ezt látta jó előre, és -szinte- mindenben igaza volt.

Ti meg ügyesen be is váltottátok a "jóslatát".

Kislányom ne állj a lépcső szélére, mert leesel!

Ne szólj rám anyu, mert magamtól is tu dom...dom...dom...dom...

Megérteném az anyudat ha a férjed, ütne verne, vagy minden rosszat tenne ellened,hogy azt mondja "ugye megmondtam".

Más is szenved anyagi hiányosságokban, de 2.-n meg lehet oldani ha megvan az a kötelék,amely összehozott titeket.

Ezek rendszerbeli dolgok.

Amikhez nincs köze, te összekötöd életed valakivel akit szeretsz.

Ergo nem tudja megmondani, mert nincs mit, mert jó kapcsolatotok van.