Szüleim nem tudják elfogadni, hogy nem akarok menni kirándulni a családdal a testvérem miatt!?
Mióta az eszemet tudom,abban nőttem fel,hogy mindig butább,gyengébb voltam a "testvéremnél".(Azért használok idézőjeleket,mert hiába lenne a vér szerinti testvérem,nem tudok akként tekinteni rá.) Eleinte csak szimplán lehüly ézett,később viszont már testileg is bántalmazott,ugyanis 3 évvel idősebb nálam+ő fiú!Akkor azt találtam ki,hogy majd mindenben a kedvére teszek,mindig azt fogom csinálni,amit ő szeretne,hátha akkor majd nem fog ütni,verni.Volt olyan,hogy hajnali 5-kor felkeltem a kedvért kávét főzni.Mindig én jártam az ő gyógyszereiért a patikába,én vasaltam a ruháit,én főztem,mostam rá.Volt olyan,hogy kitalálta,hogy ő ezt meg ezt akar enni,akkor én elmentem a boltba érte,akkor is ha már 9 óra volt.Én voltam a szó szerinti csicskája,de épphogy nem javult a helyzet,hanem csak rosszabb lett.Tudta,hogy félek tőle,hogy erősebb nálam,hogy bármikor megverhet következmények nélkül,hogy bármit is tesz velem,akkor is meg fogom csinálni a kéréseit.Tűrtem,tűrtem majd egyszer elszakadt a fonál.A mamáékhoz költöztem,és azóta egy szót nem beszéltünk,ami lassan most lesz 6 éve.
Már szerencsére kezdtem teljesen elfelejtkezni róla,mikor anyu ma azzal állt elő,hogy a munkája miatt kapott egy egy hétre szóló családi utat Németországba. Viszont hiába mondom neki,hogy nem szeretnék menni a bátyám miatt,ő meg apa csak erősködnek,hogy ezt most nem hagyhatjuk ki,meg az csak gyerekes csínyek voltak,és felejtkezzek el róla,mégis csak a testvérem.
Hogyan tudnám meggyőzni őket,hogy menjenek nélkülem,mert a hátam közepére sem hiányzik a bátyám?
válasza:"csak gyerekes csínyek voltak" - a leírásod alapján nem, nem azok voltak, a szüleid meg vagy vakok voltak, vagy nem törődtek veled, de leginkább mindkettő.
Fel nem fogom ésszel, hogy fajulhat addig két testvér között a rossz viszony, hogy az egyik fél elköltözik, úgy, hogy ez nem tűnik fel a szülőknek.
A szüleid sem érdemlik meg, hogy egy cseppet is foglalkozz velük, mert nem védtek meg téged, nem álltak ki melletted, és nem számíthattál rájuk, amikor kellett volna. A testvéredre meg szót vesztegetni is kár.
Ne menj el ne hagyd magad érzelmileg zsarolni (újra).
U.i.: én tuti nem bocsátanék meg. Akinek eszébe jut, hogy ilyenre kérjen, az még sosem volt hasonló helyzetben.
válasza:#11-es zseniális beszéded írásakor elfeledted: csak 1 személy leírását ismerjük a 4-5 fős problémáról. A többiekét nem. Ez a gyakorin gyakori, ezért az edzett gyakorizók gyakran gyanakodnak.
"Minden, amit hallunk, vélemény, nem tény,
és minden, amit látunk, nézőpont, nem a valóság."
Marcus Aurelius
válasza:13-as: azt a részét is olvastad annak, amit írtam, amivel kezdtem, hogy "a leírásod alapján"?
Egyébként amit írsz, hogy egy álláspontot ismerünk meg, a gyakori természetes sajátossága, ezen kár rágódni. Ez nem csoportterápia:)
válasza: válasza:Igen, mert belehelyezkedtem a kérdező nézőpontjába. (Ha minden félmondatot mindig megkérdőjeleznék, akkor csak semmitmondó válaszokat tudnék írni. El kell fogadni, hogy az alapján lehet tanácsot adni, ami le van írva.)
A szülők meg könnyen lehet, hogy konfliktuskerülőek vagy a fiú a "szemük fénye" a lány meg a " futottak még" kategóriába tartozik mellette. Mindkettőre épp elég példát láttam már.
válasza:"Mindkettőre épp elég példát láttam már."
Én is - és itt nem tudjuk, melyikről van szó. Persze ugyanakkor minden helyzet más és más. Ezért helyes, hogy végül is a felnőtt kérdező dönti el, hogy legyen.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!