Miért éri meg a "jobb" állás, ha nem lehet mellette a családdal foglalkozni?

Jobb munka=jobb fizetès=jobb èlet

Ennyi. Ha neked ez nem kell, az nem baj, de a boltban szeretetèrt nem adnak semmit.

Régen sem éltetek rosszul, de gondolom most több mindent meg tudtok venni. Sajnos egy materialista világban élünk, ahol az emberek a tárgyakért güriznek, nem pedig a családért. Régen olvastam egy történetet. Esetleg ezt nyomtasd ki, és add oda a szüleidnek. Szerintem le fog esni nekik, hogy valami nagyon nincs rendben...

Az apa fáradtan tér haza a munkahelyéről, és leroskad a fotelbe. Hétéves kisfia jön oda hozzá, és megkérdezi:

– Mondd Apa, neked mennyi az órabéred?

Az apja haragra gerjed:

– Miért kérded?! Csak nem valami hülye játékot akarsz megvetetni velem? Azonnal mars a szobádba!

A kisfiú szemébe könnyek jelennek meg, de illedelmesen felmegy a szobába, és becsukja maga mögött az ajtót.

Ahogy az apa ül a fotelben, még forrongnak benne a nap eseményei, ahogy a főnöke megint újraíratta vele a prezentációját, ahogy a kollégája 3 nappal a projekt vége előtt elment betegállományba. Kezébe temeti az arcát.

– Mikor lesz ennek vége? – kérdezi magától.

Aztán eszébe jut a gyerek.

– Talán nem kellett volna így bánnom vele. Lehet, hogy csak egy ártatlan kérdés volt, és én értettem félre, azért mert úgy érzem, a környezetemben már mindenki rajtam élősködik – gondolja magában, és elindul felfelé a lépcsőn. Benyit a gyermek szobájába, ahol a fia a földön kuporogva játszik magában.

A fiú felnéz, és újra megkérdezi:

– Apa, neked mennyi az órabéred?

– Négy dollár fiam.

– És tudnál nekem adni két dollárt?

Az apa gyanakvó tekintettel ránéz a fiára, és azon töpreng: “Remélem, nem valami játékot akar venni belőle magának…” Majd meg is kérdezi tőle:

– Mire kellene neked az a két dollár?

– Mindjárt megmutatom! – mondja a gyermek sejtelmes mosollyal az arcán.

Apja előveszi a két dollárt, és odaadja a fiának. Mire a fiú benyúl a takarója alá és előveszi a spórolt pénzét. Elkezdi összerakosgatni az aprót, ami összesen két dollárra jön ki. Hozzáteszi a most kapott másik két dollárt, és boldogan az apja felé nyújtja:

– Apa! Most, hogy kifizetem neked, tudsz velem is tölteni egy órát, hogy együtt játszunk?

Néhány évvel ezelőtt beszélgettem egy igazán gazdag emberrel, aki a következőt mondta nekem, ami alapjaiban megváltoztatta a gondolkodásomat: “Bármit megtehetek, amit csak akarok. Illetve, egy dolgot mégsem: A 22 éves lányomat már nem tudom visszaültetni a hintába, hogy játszhassak vele.”

nem tudom. Én férjem visszamondott lehetőséget, meg én is, mert ha már vannak gyerkeink, akkor legyünk együtt. NYilván úgy tehettük meg hogy visszamondtuk, hogy nem lakhatásra kajára, ruházkodásra kell pénz. hát lemondunk egyenlőre az európai körútról, vagy bora boráról. Vagy lehet örökre. Oda megyünk, ahova együtt tudunk :)

szóval kérdező jó a kérdésed, én se értettem sose, ha amúgy boldogul valaki, miért ér többet az anyagiak hajszolása, mint az együtt töltött idő. Rövid az élet így is úgyis.