Mit tegyünk, ha rosszul érezzük magunkat otthon?

Egy lány barátommal folyamatosan kellemetlenül érezzük magunkat (és ezt még szépen fogalmaztam).

Örökösen csakba rosszat látják bennünk, semmit nem értékelnek, minden egyes kis dolog nekik már elvárás.

Próbálkozunk, örökos szidás, flegmázás.

Azt élvezik ha nyomor az életünk, semmi buli, tönkre teszik a nyarunkat, nekik ez szórakozás:)

Mindketten minden pillanatot megragadunk hogy ne legyünk otthon, képesek vagyunk városban inkább órákat biciklizni.

És csodálkoznak hogy folytonosan mi is flegmák vagyunk, semmi szeretet nincs otthon.

Mindketten 15 évesek vagyunk.