Elfogadjak majd valamikor a kis testvert?

Te rendkívüli megfelelési kényszerben szenvedsz!

Mit érdekel, hogy a váróteremben egy vadidegen mit gondol erről? Egyébként igaza sincs, mert ha fiadnak 28 évesen lenne gyereke, akkor te 70 éves lennél, és lehetnél "klasszikus" nagyi, aki süt-főz az unokájának és érte megy az oviba, mert már nyugdíjas. Ha a lányaid mondjuk 5 év múlva szülnek, 8 év múlva oviba kezdenek járni a tőlük való unokáid, te ötvenévesen ugyanolyan munkásasszony leszel, mint ők, és 15 éves kamaszok lesznek, mire nyugdíjba mennél, és több időt tudnál velük tölteni!

Úgyhogy pont velük kevésbé élnéd át a klasszikus nagymamaszerepet!

Az, hogy a te lányaid, meg a férjed gyerekei nem örülnek, neki, kit érdekel? Nem nekik szülöd, hanem magatoknak! A férjed örüljön neki, az volna a fontos. Az a baj, hogy ő nem örül neki!

Férjed a 24 éves lányát szájon is vághatná egy olyan megjegyzés után, hogy "ne is gondoljunk arra, hogy majd o fogja felnevelni helyettunk". Én egy ilyen megjegyzés után mindenesetre megmondanám, ne aggódjon, látni se fogja soha.

Szerintem pont fordítva: ő bazírozott arra, hogy ha pár év múlva szül, akkor ti mindig ugrotok a gyerekéhez, ha ő úgy akarja. Most látja, hogy ez így nem fog működni, hisz nektek ott lesz a sajátotok.

És igen, igaza lehet annak a hozzászólónak, aki azt mondta, hogy az öröklés miatt hisztiznek. Nem kétfelé megy a vagyonotok, hanem háromfelé.

Várjátok ti ketten örömmel a gyereket és neveljétek föl szeretettel! A többi gyereketeknél meg amilyen az adjonisten, olyan legyen a fogadjisten.

Szerinterm a nagyok attól félnek, hogy ha megunod, elfáradsz, stb. állandóan rájuk fogod bízni.

Mint nálunk, unokahúgom folyton rám van sózva, mert anyja-apja dolgozik, én meg itthonról. És jaj de szuper, itthon vagy, vigyázz rá délelőtt/délután. Az nem gáz, hogy amúgy éjszakába nyúlóan melózok utána.

Mikor meg szóvá teszem, akkor "úgyis itthon ülsz" - rá a válasz.

Hát, anyátokat!

én teljesen megértem a nem tetszésüket,de ez a helyzet már kuszább, mert ha a férjeddel csináltátok volna azt mondom nem vagytok normálisak ennyi év kihagyás után újra belevágni, itt viszont már új kapcsolatról van szó,de:

annak én sem látom értelmét, hogy csak mert elfogadott már a 40 és 50 év közötti szülés, azért meg is kéne ezt tenni. Hisz belegondolva mikor még csak 10 lesz te már elmúlsz 50 és kétlem hogy egy 10 éveshez lenne elég energiád ilyen idősen. Sosem értettem miért elfogadott ez a dolog és anyámat nézve elmondhatom treljesen ki van, mivel ő 42 évesen szülte az öcsémet és az egész gyereknevelés alatt csak azt láttam hogy teljesen ki van fáradva, mára meg bevallotta, hogyha tudja hogy ennyire nem tudja a teste ezt "csodát" elviselni akkor 2-szer is meggondolta volna már fiatalon hogy inkább akkor kéne bevállalni és nem 40 fölött.

A gyerekeket is megértem, hisz félnek hogy mivel a párod már most távolodik tőled(mert valószínüleg ő nem akarta a gyereket) ezért majd ők segíthetnek neked a gyereknél, amihez nem lesz semmi kedvük hisz te vállaltad be a picit senki más. Idővel persze megszeretik a kis tesót,de csak akkor ha nem ő lesz a család egyetlen kicsiny bülbülje. Szóval bár itt mindenki azt írta igazad van meg minden én pont úgy gondolom, hogy egy új pasiért ezt kár volt bevállalni, főleg ha érzékeled hogy nincs melletted.

14-re:

Az valóban szerencsétlen helyzet lenne, ha a párja elhagyná, de talán ennyire nem rossz a helyzet. Egyébként ez esetben meg jár tőle a gyerektartás!

De még ha így is alakul, miért kéne a gyerekeire támaszkodnia? Egyetlen gyerek fölneveléséről van szó, ő pedig már rutinos anyuka, hisz két gyereket fölnevelt.

Mindenesetre ezek után én inkább leharapnám a nyelvemet, minthogy a nagy gyerekeimtől bármilyen segítséget kérjek. Lehet, hogy egy barátnőjét meg tudja kérni segíteni, de lehet pénzért babysittert is találni.

Az pedig, hogy jobban ki lesz fáradva, mintha 25 évesen szülte volna, az egyedül az ő problémája lesz (+ a párjáé, ha együtt maradnak), de egyikük lányait sem kell, hogy érdekelje és hogy emiatt károgjanak.

Pl. az, hogy a hőség megviselte, nos, ez minden terhest megvisel, ezen is kár lovagolni.

Egyébként újraolvasva ezt írja a kérdése végén: "lesz egy apukája is a babának, ketten talán megcsináljuk". Ez nem arra utal, mintha egyedül hagyná a párja.

"Ma már teljesen normális, hogy valaki 35 felett szül babát, a 42 is tökéletesen belefér."

Régen is normális volt. Van a családban két testvér, akik között majdnem 20 év különbség van. Akkoriban még nem nagyon volt védekezés, meg tudatos családtervezést.

A párom (36 éves) anyukája 50 évesen fogadott örökbe egy kislányt. A pici most 2 éves és a bátyjai+nővére (a párom öccse 32, a húga 21) egyszerűen imádják. A leendő anyósom hihetetlen fiatalos, energikus és csodálatos anya. Őt a kislány tartja fiatalon.

Mindig azt mondja, hogy az anyja is 101 évesen még simán tud unokázni, akkor ő 80-90 évesen is tud majd.

Gondolkozz te is így!