Tönkrement az életem, az anyám pedig azért hisztizik, mert nem megyek haza a születésnapjára. Mit csináljak, hogy kicsit érezze, nekem ez most elég nehéz időszak?

5-re:

"A válasza az volt, hogy az egyetemre jelentkezhetek újra pótfelvételivel és jobb, hogy a barátommal ez az egész most történt, nem házasságban, gyerekek mellett."

És ez így is van.

Nem tudom, mit mondott a jelenlegi barátod, amitől ő normálisan viselkedett, ha ez a válasz szerinted nem volt megfelelő.

Sajnos azt kell mondanom, inkább tűnsz hisztis bakfislánynak, mint párkapcsolatra és egyetemi tanulmányokra érett fiatal felnőttnek.

"az egyetemre jelentkezhetek újra pótfelvételivel és jobb, hogy a barátommal ez az egész most történt, nem házasságban, gyerekek mellett. "

es ebben tokeletesen igaza is van.

"tonkrement az eletem" ugyan miert? egy szakitas, nagy ugy, van belole eleg, meg meg lesz is. az egyetem mar nehezebb, de osszeszeded magad, felvetelizel ujra, es jolvan.

tudod mikor ment volna tonkre az eleted? ha mondjuk elut a villamos es levagja ket labad, pedig te futobajnok voltal es ebbol eltel. vagy ha megvakulsz, egyeb eletreszolo balesetet szenvedsz, vagy ha mittudomen kiderul hogy rakos vagy es fel eved van hatra.

Na akkor tonkrement volna az eleted, igy viszont csak nyavalyogsz. Igen, nehez dolgok, az elet nem habostorta, nem is mondta senki, de itt semmi olyan nincs ami ne idoleges lenne, vagy elharithato, szoval az eleted NEM "ment tonkre", ezek csak nagy szavak, az ilyet ugy hivjak hogy "nehezebb idoszak", semmi tobb. Az elet ott van elotted, es rajtad mulik hogy hogyan es milyennek alakitod.

Hat pont azert mondjuk, hogy gondolja at.

Egy kapcsolatnak nem kiuresiteni kell az eletet hogy nelkule ne is legyen semmi, hanem epp ellenkezoleg, kiteljesitenie.

Megugye ha otthagyjak terhesen vagy parhonapos babaval fiatalon, es emiatt usznak az egyetemi tervek is, na akkor tenyleg nehezebb helyzetben lenne (nem, akkor se ment volna tonkre, csak durvan megvaltozott volna).

Persze, eletszakasza valogatja hogy ki mit milyen sulyosan fog fel, egy keteves gyerek ha elhagyja a kedvenc macijat, az neki ugyanolyan sulyos trauma mint egy tizenevesnek a szakitas, vagy epp a felnottnek a valos problema, de mivel a kerdesbol az kovetkezik hogy a kerdezo mar felnott (egyetem ugye 18 eves kortol van), hat joggal tanacsoljak neki joindulattal, hogy el kene kezdeni felnott modra viselkedni.

Lelki törések is vannak, nem csak testiek.

Én abszolút megértem, hogy így érzel.

Próbálj még egyszer beszélni az édesanyáddal, hátha valahogy megérti.

A szülinapjára küldj neki virágot, ajándékot, és feltétlenül hívd is fel!