Anya-lánya vita. Szerintetek kinek van igaza?

Most érettségizek, a szóbelik még hátra vannak. Anyukám azt mondta, hogy a hétvégén nem találkozhatok a barátommal, hanem tanuljak. Ezzel nekem semmi gondom nincs, tényleg van mit készülnöm. Viszont tudom, hogy a dolog mögött az áll, hogy valójában majd egész hétvégén anyukámnak kell segítenem, ahogy az mindig is lenni szokott. Nem vagyok ingyenélő, rendesen kiveszem a részem a házimunkából így is, sőt az ételeket magamnak készítem a saját pénzemből, illetve néha csinálok sütit a családomnak szintén a saját költségemre. Sajnos ennél többre nem futja a diákmunkával megkeresett pénzemből, de azt hiszem, így is több, mint amit a legtöbb gimis anyagilag tenni tud.

Anyukám persze teljesen fel van háborodva, de nem érzem, hogy igaza lenne, mert az egészet ő kezdte azzal, hogy tanuljak három napig folyamatosan és ne találkozzak a barátommal. Azt hiszem, ezzel a kijelentésével maga után vonta, hogy akkor a házimunka alól is felmentést kapok, egy bizonyos értelemben. (Természetesen a szokásos kötelező dolgaimat így is megcsinálnám, de nem akarok egész délelőtt a konyhában szobrozni és lesni minden óhaját, percenként kérdezgetni, hogy mit csináljak még.)

Mielőtt azzal jönnétek, hogy költözzek el, szólok, hogy megfordult már a fejemben, de anyukám nem engedi.

Nos, mit gondoltok? Nyilván máshol is előfordulnak ilyenek, ki mit tesz ezekben a helyzetekben?