Gyerektartás meddig, hogyan?

Kérdező: az alkoholizmus valóban nagy probléma, tudom, én is benne voltam gyerekként.

De ez a kérdés nem az alkoholizmusról szól, hiszen már nem élsz vele, kiléptél a közvetlen veszélyzónájából. Próbáltál segíteni, nem lehetett, tehát ebben az esetben a legtöbb ember örülne annak, ha sikerült felnőni, kilépni az alkoholista szárnyai alól és függetlenül élni.

De nem, te le akarod húzni a szenvedélybeteg és eladósodott apád, ahelyett hogy örülnél, hogy már nem vele kell élj.

Ezen gondolkozz el.

Kérdező, összekevered a dolgokat, és megpróbálsz érzelmileg manipulálni egy teljesen egyszerű és világos helyzetben.

Pontosan tudom, milyen egy alkoholista családtaggal együtt élni. Azt is tudom, mi a szülői felelősség. Nem akarom édesanyád cselekedeteit minősíteni, sem apádat felmenteni, de azért egyszer, hideg, objektív módon próbálj meg elgondolkodni rajta, vajon mi egy felelős szülő teendője, ha a gyerekei testi-lelki jólétét veszélyeztetve látja a házastársa által?

Az, hogy apád mit csinált a születésed előtt, vagy amíg együtt éltek (utána már aligha húzhatta le anyádat), semmit nem változtat a tényen, hogy több, mint 7 évig úgy fizetett neked havi 50 ezret, hogy erre senki nem kötelezte. (Meg sem kérdezem, hogy korábban a tesóidra és rád összesen mennyi gyerektartást fizethetett...) Most pedig a te dolgod, hogy előteremtsd, ami a tanulásodhoz szükséges, még teljes családban sem elvárható ennyi idős fejjel, hogy 100%-ban eltartsanak. Ez alól nem ment fel a sanyarú gyermekkor.

nem mondod komolyan,hogy közel a 30-hoz még mindig gyerektartásért akarsz pereskedni? gondolkozzál már..

az első papírodat megszerezted amikor letetted az érettségit. ha apukád nem akart volna utána fizetni, már akkor abbahagyhatta volna. de nem, ő jófej volt fizetett az egyetemi éveid alatt is. de te már jó pár éve az egyetemet taposhatod..nincs ezzel semmi baj, de pofátlanság elvárni,hogy még most is finanszírozzon(havi 50 ezer forintot). ez nem kevés pénz..de ha szerinted az,akkor miért kell annyira?

a phd képzésnek az az előnye,hogy az ember kb fizetésnyi összeget kap érte . úgyhogy akkor már nettó pofátlanság lenne elvárni..de már most is, mesterképzésed utolsó évében vagy.

mi az,hogy nincs végzettséged? az alapképzéses diplomád akkor mi? van végzettséged..tény,hogy Msc-vel jobb munkát lehet kapni, én is fogok jelentkezni rá amint lesz rá módom..de már munka mellett, annyi idősen nem lehet elvárni,hogy a szülők tartsanak el.

hány éves vagy amúgy? csak annyit írtál,hogy elmúltál 25.

amúgy még ha orvosit végeznél vagy ilyesmit ami osztatlan képzés,azt mondom oké. de osztott képzésnél már MSc mellett szinte mindenki dolgozik, nem a szülőkön élősködnek.

Kérdező én megértem, hogy nehéz helyzetbe kerültél, de törvényileg 25 fölött már nem jár neked semmi. Apukádnak szerintem semmi köze ahhoz, hogy anyukád hogy él meg vagy hogy nem él meg... Értem, hogy alkoholista, értem, hogy rossz ezzel küzdeni, de akkor sem járna már a pénz, ha apukád gazdag lenne.

Értelemszerűen egy normális szülő átsegíti a gyerekét az utolsó éven, amíg nincs bevétele, mert a doktorin már lesz ösztöndíjad, amiből meg tudsz kb élni, de nem látom be, hogy miért kéne neki anyukádat is finanszírozni. Én alapból nem feltételezek rosszat másokról, azt is elhiszem, hogy anyukád önhibáján kívül került nehéz helyzetbe, de hány éve is van nehéz helyzetben? Élete végéig eltartásra szorul majd, hogy nincs gyerektartás? Ne tegyünk már úgy, mintha apukád tehetne csak arról, hogy anyukáddal te milyen életszínvonalon élsz. Anyukád is tehet róla és ennyi idősen te is. Ha nem is jön be sok pénz, de egy kolis egyetemista havi 50 körül ki tudja hozni a saját alapszükségleteire a pénzt. Nekem nem adod be, hogy a tanulmányi ösztöndíj + szoctám + a tanszéki kutatás + diákmunka nem ad össze ennyit. Ja, megvan... Anyukádat is el kéne tartani, ugye? Na itt kezdődik ami nem apukád felelőssége.

Én is most múltam 25, én is tanulok egy második szakon, de nem mással finanszíroztatom. Nehezebb így, teljesen megértem a kétségbeesésedet, de ne tegyünk már úgy mintha csak te lennél ilyen szituban, vagy mintha csak apukád hibája lenne.

Nézd, én 15 évig éltem együtt egy alkoholistával, amikor anyukámmal és az öcsémmel teljesen önerőből elköltöztünk. Anyukám árufeltöltőként dolgozik, eltudod képzelni, mennyiért. 5 év alatt apám egyetlen forintot sem fizetett utánunk.

16 éves korom óta dolgozom diákmunkán, gimi mellett heti 4 délutánt úgy, hogy 400+ pontom lett a felvételin. Egyetem mellett heti 2 napot dolgozom, mivel igyekszem úgy összeállítani az órarendemet, hogy hétfő-szerda között letudjam az óráimat. Nehéz, de ez kell. Emellett 2 órát utazok az egyetemig.

Öcsém most lesz 17 éves és igyekszem mindent megtenni azért, hogy neki ne kelljen ennyit dolgoznia, de mondjuk a telefonja törlesztőrészletét (havi 12 ezer), azt neki kell magának kifizetnie.

Kapok tanulmányi ösztöndíjat, szoctámot és Klebensberg-ösztöndíjat, így a saját szintünkön megtudunk élni.

Az apám egy undorító emberkezdemény és a büdös életben nem fogadnék el pénzt, mert lenézem.

Mint látom, te is így vagy az édesapáddal. Tehát gyűlölöd, lenézed, de a pénze az kellene... Ez nem túl felnőttes.

Egyébként sajnos elég sok ember van, aki alkoholistával él/élt együtt, mégsem tartja a markát 20+ évesen annak az embernek, aki így bánt vele. Ennyi tartás van azért bennük.

Teljesen felesleges személyeskedésbe átcsapni.

Hiába adod elő a hattyú halálát, a válasz: NEM JÁR már rokontartás neked.

Apukád teljes nyugalommal megteheti, hogy nem utal többet.

Az én apukám 13 éves koromban halt meg. Azután nyomorogtunk. Így utólag kin hajtsam be?

Az élet nem erről szól. Megértjük, hogy rossz apukád volt, nem támogatta a családját, de ennek már vége.

Nincs revans, ha annyira rossz szülő volt, el kell engedni a fenébe.

Ennyi.

Már nagyon rég felnőtt ember vagy, a magad lábán kéne állnod.

Dicséretes, hogy tanulni szeretnél, de az innentől a te problémád, és nem a szüleidé. Ha akadályba ütközöl, nem az ő dolguk azt megoldani.