Mit gondoltok, elmondjam a lányom "barátjának"?
A kapcsolatuk meg nagyon az elején van, még nem tudtak el semeddig, ismerkednek.
Úgy látom, kezd szerelmes lenni, pedig alig ismeri, kétszer talkoztak, mert a fiú másik városba él.
A lányomnak lehetősége lenne külföldön tovabb képeznie magát, munkája is lenne. Erre várt, és most azt mondja, nem tudja mi lesz ...
27 éves, egy hosszabb kapcsolata volt amiben sokat szenvedett és mióta vége, most látom először hogy komolyan érdekli valaki. Ami jó, de az élet egy hatalmas lehetőséggel ajándékozta meg és nem szeretném ha rossz döntést hozna. A fiú nem tud róla, a lányom már érdeklődött nála, hogy mit szólna egy hosszabb külföldi tartózkodáshoz, de családi okok miatt ez nála, most szoba sem jöhet.
Nem akarok erőszakos lenni, beszélgettem vele néhányszor erről, ő is igényelte hogy megbeszélése velem. Azt mondta bárhogy is dönt, ő akarja meghozni a döntést és a fiúnak nem mondja el, mert biztos benne hogy az ő érdekeire tekintettel az utazásra biztattná.
Arra gondoltam, röviden meg írnám neki a jelenlegi helyzetet, Márta csak azert is mert nem tudjuk a fiú mennyire veszi komolyan ezt a kezdődő kapcsolatot. 27 éves a lányom és nincs egy hónapja sem hogy meghozza a döntést
Nem. Nem a te dolgod.
Egyáltalán, hogy tennéd? Tudod a számát vagy ismered?
Nekem is jó volt a kapcsolatom a szüleimmel, de az anyám egy nagy kombinátor volt, szeretett (volna) irányítani minket, neki olyan, hogy a gyerekei magánélete nem létezett.
El is viseltük neki jól-rosszul, leginkább úgy, hogy vagy elhallgattunk előtte dolgokat, vagy hazudtunk, mindezt már felnőttként, 30 év körül.
Mire volt ez jó?
Mi, akik alapvetően egyenes, őszinte emberek vagyunk, rákényszerültünk, hogy családon belül örökké taktikázzunk a békesség kedvéért.
Aztán egyszer, amikor megtudtam, hogy titokban, többször is a volt férjemet agitálja, (akit én dobtam ki, nagyon jogosan!) hogy "fogadjon" engem vissza, miközben nekem már több éves, komoly kapcsolatom volt valakivel, akkor elszakadt nálam a cérna.
Senkitől, különösen a közeli hozzátartozóimtól nem tudom elfogadni az árulást, ... mert ez az!
Egészen a haláláig nem álltam vele szóba, akkor is csak azért, mert nem volt aki ápolja és a becsületem így diktálta.
De semmi szeretet, vagy hasonló, nem volt bennem, csak a szánalom, egy nagyon beteg ember iránt és megkönnyebbülés volt amikor elment.
Akarsz ilyen helyzetbe kerülni?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!