Mit kellene nekem tenni hogy megmaradjon a jó viszony is, de ne érezzem ennyire megbántottnak magam. Meghasad a szívem hogy most nem akar meghallgatni, amikor mindig is megbeszéltünk mindent egymással. Mit tegyek ezután?

Két hónapja volt egy szívműtétem. Mivel a felgyógyulás hosszú időt vesz igénybe, ezért sokáig nem tudok dolgozni menni és rengeteget vagyok egyedül. A lányommal eddig nagyon jó kapcsolatban voltunk (30 éves), de már amikor az hazakerülten az 5 hetes kórházi kezelés után, meglepetésemre kijelentette hogy neki annyi gondja van, hogy már képtelen ezt is feldolgozni ami velem történt. Ezért ritkábban jár haza és kevesebbet telefonáljunk, mivel nem akar annyi rossz dolgot hallani tőlem. Ha beszélgetünk akkor pedig csak a jó dolgokról tájékoztassam, minden negatívumtól távol akarja tartani magát. Ebben a barátja is támogatja ezt ő maga mondta el nekem. Azt hittem hogy egy segítő és szerető család vár itthon műtét után és lelkileg is segítenek a felépülésben. Úgy érzem a lányom pont akkor fordított hátat amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá. Többször átbeszéltük a dolgot, de nem hajlandó engedni. Hiába kértem hogy segítsen abban hogy időnként meghallgat (mert vannak bizony rossz dolgok is egy ilyen műtét után). Sokat segítene rajtam, mivel a férjem nem az az igazi lelki társ. A fiamat sem igazán érdekli hogy min mentem keresztül. Barátnőm nincs (mivel annak idején minden időmet anyukám ápolására fordítottam ugyanis a testvéreim nem segítettek).