Ti mit kezdenétek egy ilyen kibírhatatlan, makacs anyával?

Amióta eszemet tudom, mindig is azt éreztem, hogy semmibe vesz, úgy is kezel, mint egy bűnözőt, a kutyával szebben beszél. Hárman vagyunk testvérek, én mint legkisebb, nem emlékszem, hogy bármi okot adtam volna a viselkedésére.

20 éve munkanélküli, avagy azóta, mióta velem volt terhes. Volt egy kb 11 éve, ami ápolási-néven futott, de mamámmal se igazán foglalkozott.

Szívesen segítek a házimunkákban, most itthon is vagyok, orvosi kezelések miatt, viszont azt nagyon nehezen tűröm, hogy bármit amire megkér, vagy nem is kell, mert ennyivel is a kedvére akarok tenni, egy köszönömöt nem képes mondani. Mindig a hibát keresi benne, kritizál.

Elvárja hogy mindig én csináljam a házimunkát helyette munka mellett, miközben ő szétfolyik a tv előtt, és ha neadjisten csinál valamit, akkor az égbe kell emelni.

Én nem kérhetem meg semmire, mert nem érdekli, oldjam meg magam.

Elvárja tőlem, hogy csináljam meg neki a helyet a munkahelyemen, mert 55 évesen még 12 évet KÉNE bedolgoznia, hogy legyen nyugdíja.

Amikor felajánlok neki egy kedvező állást, csak húzza száját, kifogásokat gyárt.

Most, hogy itthon vagyok, akinek lehet, apámnak, a testvéreimnek, a rokonoknak mocskol, és egyikhez se tudok úgy odamenni, hogy újat tudjak mondani, mert már tudnak rólam mindent napi szinten!

Mindig adtam neki a fizetésemből, és akármennyit adtam, húzta a száját, és amióta az eszem tudom, azt hallom tőle, hogy "nincspénz", közben kitudja, mennyit halmoz, amihez nem nyúlna, ha éhen halunk se.

Páromat jobban szereti, mint engem, és ő is inkább hozzánk akar költözni - gondolom pont emiatt. Jelenleg elválaszt egy országhatár és több, mint 200km. Először még a magyar papírokat szeretnénk elintézni.

Teljesen sakkban tartva érzem magam emiatt.

Apám egy másik történet, ő pár szóval: minden a látszat és a büszkeség. Ő csak felszínt látja, meg amivel telebeszéli anyám a fejét.

Annyiszor próbáltam már, hogy leülök megbeszélni, kompromisszumokat kötni, de nem, hajthatatlan, akárhogy kezdenék a mondandómba, állandóan leteremt, a hibáim veti a szememre, több évre visszanyúl a sérelmekért, ha kell.

Nincs félretett pénzem, hogy el tudjak költözni vidékről, mindet odaadtam neki.

Már ott tartok, hogy nem is próbálkozok, igyekszem átnézni rajta, de nagyon bánt és fáj, hogy így viselkedik velem

Az utóbbi években már nem tudom tisztelni ezek miatt.

Ti hogyan kezelnétek?

22/L