Bécsből minden hétvégén ingázni? Jogosan várják el a szüleim?

Megmondanam nekik hogy szamoljanak egy kicsit, egy vagyon hetvegente hazaugralni.

Vagy koltozzenek az osztrak hatar melle, vagy erjek be a havi eggyel.

Ez legyen a legnagyobb gondod. Szerintem kössetek kompromisszumot, és járjál kéthetente.

Én olvastam olyanról, aki NAPI szinten ingázik Brüsszel és Párizs között. Az ugyanakkora táv.

Nem ingáznék hétvégente, pláne nem felnőtt, önálló emberként, nekem nem fér bele az állandóan hazajárkálás.. Amikor 30 km-re laktam a családomtól, akkor is maximum havonta 1x, vagy segíteni mentem át, ha kellett. Igaz, nincs is szoros kötelékem a családommal, de ha szorosabb lenne, akkor sem tenném, pláne, ha nincs rá szükség.. Nálam valahol itt kezdődik az érzelmi köldökzsinór elvágása.

Beszélj velük őszintén, de merj nemet mondani, asszertívnek lenni, kiállni az akaratod mellett, nem vagy már gyerek, ne viselkedj úgy, egy idő után ők sem fognak úgy kezelni, ha nem engedsz ebből.

Fel kell fogniuk, hogy nem sajátíthatják ki a hétvégéidet, akármennyire furcsa és szokatlan is nekik, hiszen lennének más terveid, életed.

Nem mennék haza minden hétvégén, de lehet, hogy minden hónapban sem. Felnőtt vagy, elköltöztél, most ott élsz.

Nem a távolság miatt, nem az idő miatt. Hanem maga az elv. Ha egyszer odaköltöztél, miért kéne mindig hazajönnöd?

Nem most mentek esetleg nyugdíjba, és nem tudják magukat elfoglalni? Mert akkor egyszerűen unatkoznak, azért várják el az eddigiekkel ellentétben, hogy hetente járj haza.

Én nem járnék haza gyakrabban.

Havonta egyszer hazamenni untig elég 300km-ről.

A többi hétvégén maradj Bécsben, járd a várost, éld az életedet!

Egyébként nem egészen értem az ilyen jellegű kérdéseket ("Jogosan várják-e el....?")

Mi az, hogy "elvárják"? Az, hogy a vasárnapi ebédnél megkérdezték, nem akarsz-e jövő hétvégén is hazajönni? Te meg egész éjjel azon sírtál, hogy ha nem mész, akkor micsoda aljasságot művelsz?