Szerintetek jogos elvárása e az anyámnak, hogy középkorú egyedülálló nő létemre két kisgyerekkel olyan társat kéne találnom, aki támogat (anyagilag is)?

Akkor ne foglalkozz a szüleiddel.

Nem szép tőlük, hogy ennyire beleszólnak a magánéletedbe. De gondolj arra, hogy elvileg csak jót akarnak, csak szeretnék, ha neked könnyebb lenne az életed.

De valóban nem az alapján kell párt választani, hogy el tud-e tartani. Meg nem is minden nő arra vágyik, hogy eltartsák.

Mondd meg a szüleidnek, hogy inkább örüljenek, hogy önálló vagy és nem egy férfi támogatásáról kell függnöd.

Kérdező, értem én, hogy a szüleidről beszélünk, értem én, hogy a szülő aggódik és a legjobbat akarja a gyerekének, de nem minden szülő elég értelmes ahhoz, hogy figyelembe vegye a csemetéje vágyait és boldogságát, akkor sem, ha csemete épp egy önálló felnőtt.

Épp ezért itt az ideje lenne NEKED a sarkadra állnod végre édesanyáddal szemben.

A helyedben leülnék megbeszélni vele, mennyire rossul esik, hogy az egyébként jó ember társam folyamatosan kritizálva van az anyagi helyzete miatt. Megmondanám, hogy ez nekem fájdalmat okoz, rosszul esik és borzasztó igazságtalan, úgyhogy nem tűröm el a továbbiakban a témát. Ha továbbra is folytatódik, kénytelen leszek a szülökkel való kapcsolattartást hanyagolni, mert így, ilyen nyomással a fejem felett, nem akarok élni.

Ezután pedig akár dráma lenne, akár nem, következetesen tartanám magam a szavamhoz. Ha anyuka megint elkezdi a magáét, kimennék a lakásból. Mindezt annyiszor, amíg nem lesz teljesen világos, hogy nem hagyom a társam leszólni, és nem fogná fel, hogy az aggályait tartsa meg magának.

Sajnos amíg te nem lépsz fel határozottan, addig nem fog semmi sem változni.

Vannak emberek, akiknek nagyon számít a pénz, párválasztáskor alap. Akár maga miatt a pénz miatt, akár mert egy nem pályakezdő, szegényebb embert élhetetlen semmirekellőnek tartanak. A gyk-n gyakran tapasztaltam ezt.

Te - más vagy. Én is. Azt hiszem, mindketten tudjuk értékelni azt a párt, aki emberileg jó, illik hozzánk s számíthatunk rá (jó, a tiedről még nem tudom, hogy mennyire lesz hosszútávú, az enyém már bizonyított, minden körülmények között kitart mellettem, nem is teljesen értem, ő sem, de szeretjük egymást). Elnézve a világot s mások életét, átkozottul nagy szerencse egy megfelelő embert találni, akkor is, ha nem megy neki jól. Ha nincs komoly anyagi gondotok, rendesen neveled a gyermekeidet s ahogy írtad, azért neked sem kell támogatni a fickót, én nem látok vele gondot.

De az édesanyád véleménye bizonyára nehezen vagy sehogy nem fog megváltozni. Ez van, sajna.

Na már most az emberek 90%-a olyan, hogy az soha nem jó ami van, minden baj.

Most az a baj, hogy nem támogat a párod, de ha teszem azt támogatna, lakást, autót venne stb, akkor meg k..vának tartanának, ingyenélőnek, pénzéhesnek bla bla.

Ezen minden értelmes embernek túl kell tennie magát.

Semmilyen elvaras reszerol a te parvalasztasoddal kapcsolatban nem lehet "jogos", ugyanis a TE parodrol van szo, nem az overol.

Azt elvarhaTOD (te! es nem o!) hogy anyaddal a parod tisztelettudo, illedelmes stb legyen, de itt meg is allt a tortenet, es ugyanezt anyadtol is elvarhatod es el is kell varnod a parod fele. Valamint feled is, hogy tiszteljen mar annyira hogy nem nez prostitualtnak.

Szóval ha jól értem azt várják, hogy qrva legyél. "Jófejek". Ez az "aggódnak érted" duma pedig annyira de annyira olcsó.

Bocs de egy nőt se tartanék el, akinek már van két kisgyereke, ráadásul középkorú.

Anyád azt is nézi, hogy te mit tudnál nyújtani a férfinak? Mert én úgy látom nem sokat, szinte semmit. Ez nem úgy működik, hogy jajj Erzsi mennyire tetszel, már fizetem is a lakbéredet és a gyerekeid költségeit. Ez úgy működik, hogy te mit tudsz nyújtani, amiért érdemes tejelni. A szeretet szép dolog, de a kiegyensúlyozott élethez nem elég.

Nem jogos anyád elvárása. Nem is tudom mit képzelt.

Szerintem két gyerekkel bármilyen társat nehéz találni. Én legalábbis nem kezdenék egy olyan nővel, akinek gyereke van, nemhogy kettő.

Ehhez képest találtál valakit, aki elfogad a gyerekeiddel együtt, és még a gyerekeid is őt! Nagyon-nagyon becsüld meg szerintem!

Ha tényleg "csak" annyi a probléma, hogy nem sokat keres, szerintem adj hálát a Sorsnak, hogy találkozhattál vele.

(Tehát anyád véleményét sz*rd le.)