Mit mondjak anyámnak, ha mindig játék közbe akar nekem kitalálni valamit? (gyújtsak be, menjek boltba, stb. ) Mindig olyan sürgős neki minden.

Ideje elgondolkodni azon, hogy nem vagy-e játékfüggő. Az pont olyan komoly betegség, mint a szerencsejáték függés vagy az alkoholizmus, és pont annyi kárt is okoz.

Nekem egyszer kellett elbeszélgetni a fiammal, hogy szerinte mennyire jó, ha a virtuális térben éli az életét, a valóságban pedig ül a sarokban és nem csinál semmit?

Nálunk a tanulás rovására ment a dolog, mindig fontosabb volt a játék, mint a tanulás, és meg kellett vele értetni, hogy ha a neten elér X szintet, abból még nem lesz siker, viszont a való életben kapott egyest, ami viszont örökre megmarad, és ki se tudja javítani.

Sajnos ma már felnőttek is egyre többször a neten élik az életüket, és mivel itt tálcán kínálják a (kezdeti) sikereket, így függővé válnak.

A legszomorúbb, mikor már ismerkedni és beszélgetni is csak a neten keresztül tud valaki... vagy már úgy sem.

Kérdező!

Tegyél egy próbát!

Ha képes vagy egy hétig meglenni a játékok nélkül, akkor semmi gond.

Ha nem, és a valós életben a kötelességeid háttérbe szorulnak a játékokhoz képest, (inkább játszol, és majd utána csinálod meg, amit kell, és ez rendszeres!), akkor játékfüggő lettél.

Ha az első, hogy lepontozol, és vállat rándítasz, hogy úgyse, aztán mész játszani, akkor komoly baj van, mert nem is akarsz szembenézni a függéseddel.

Ha vannak fokozatai és én függő vagyok, akkor még messze vagyok a súlyostól...

Mondom én letudom tenni, ha akarom és néha akarom is...

Meg akkor én inkább munkamániásnak mondanám magam, mert főleg programozás, fejlesztés oldalról tekintek ezekre.

Persze magát a játék lényegét is élvezem, de az max 1-2 hónapig van meg, utána vagy programozói szemmel elemzem egy kicsit, vagy abbahagyom a játékot végleg.

7 évig voltam depressziós, az eleje és vége súlyos volt, szóval tudom milyen betegnek lenni, persze sokan azt mondják, a depressziósok nem tudják magukról, én tudtam a kiváltó okot és a gyógyuláshoz vezető utat is...

Játék terén élvezem a játékot, jó elfoglaltság, de egy idő után unalmassá válik.

Nálam fontos szempont a játékoknál, hogy tudjak fejlődni! Például régen angolból gyenge voltam, pont egy játék miatt kezdtem el rengeteget tanulni angolul, még emlékszem, ceruzával egy füzetbe írtam az idegen szavakat, este meg szótáraztam :D

Én manapság is elég sok időt töltök a gép előtt, 7-9 óra a munkahelyen és még otthon 6-8 órát. Az otthon töltött időnek egy részét általában játszom, de van, hogy filmezek, programozok, zenét hallgatok...

Szoktam kimozdulni is, vagyis inkább nem egyből hazamenni :)

Nálam nem ment a tanulás rovására szerencsére, sőt, angol, matek elég sokat fejlődött, informatikáról nem is beszélve :)

Én a játékok által döntöttem el, hogy programozó leszek, holott anno reggel kimentem a házból és csak este 8-10 fele értem haza, volt olyan, hogy még ebédelni sem mentem haza, kint lógtam az erdőben. Aztán a lelki törésem okán zárkóztam be, először csak napi 16-20 óra alvás, csak éjjel voltam fent pár órát. Ugye akkor meg gépeztem. Figyelemelterelésnek jó volt, pár hónapra rá elkezdtem programozni önállóan, abban a lelki állapotban a sikerélmények elég jól jöttek...

Igen igaz, hogy sokan csak neten élik az életüket, de azokból az emberekből is vegyes a felhozatal, mert van olyan aki napi pár órát tölt gép előtt, de van mellette munkája, családja...és van aki még dolgozni sem akar...ismerek olyan 25 éves srácot aki megmondta, hogy ő nem fog dolgozni...az előbb említett 30+-os aki az anyjával él, legalább úgy csinál, mintha keresne munkát...meg néha dolgozik is...

23F