16 éves fiú egyik hétről a másikra lázadni kezdett. Mit tennétek ilyenkor?

Én biztos vagyok benne, hogy már régebb ideje érlelődött benne, csak elhallgatta, és most robban, ezért tűnik hirtelennek a változás. Mennyire beszédes alapból? Esetleg olyan típus, aki inkább elhallgatja a problémáit? Mennyire volt eddig nyitott a család bármit megbeszélni?

Pl. az én szüleim ilyen téren nagyon zárkózottak voltak, a gyereknek hallgass volt a neve.

Kedves 7-es szerintem inkább a szövegértelmezést gyakorold miélött itt osztod az észt

Nekem a szigorü nem jött be, próbáltam. Minnél jobban fegyelmeztem öket, annál nagyobb ellenség lettem a számukra és annál kevesebbet kommunikáltak velem. Nehéz korszak ez, szerintem mindannyiunk keresztül ment rajta. Én még mindig a "baràti" viszony kialalakítása mellett szavazok.Nekem legalább is müködött,ma már mindkét fiam felnött sikeres, családos ember lett.

Ha csak kamaszkori lázadás, akkor nincs semmi baj.

Amire nagyon figyelj!

Tág puppillák, hunyorgó piros szemek, gyanús alufólia gombócok jól eldugva a szobájában...

Én pont 16 évesen kezdtem füvezni egy új haver hatására, nekem pénzem volt ő meg meg tudta szerezni, úgyhogy folyton nála lógtam, minden felnőtt, meg nem füvező ember meg idióta komformista p*cs volt a szememben.

Ha a gyereket mindvégig szeretetben nevelted, akkor meg kellene hogy találjátok egymáshoz az utat.

Ha ez nem megy, akkor gondok lehettek nálatok. Így aggódnék.

Nem téged minősítenélek, ez az én rálátásom a dologra. Sok pszichológiát ovlastam, talán azért.

Nyilván nem hagynám, hogy így viselkedjen. Ha van rá mód, egy felnőtt férfi - legjobb ha a családapa, ha nincs olyan, akkor egy férfi akire felnéz - beszéljen vele.

De van. a párom szerintem megrekedt kb azon a szinten.

Miért is?