Szerintetek megérdemeltem, hogy kitagadott anyám?
Anyám egyedül nevelt engem és a húgomat. Ha őszinte akarok lenni, akkor soha nem ragaszkodtam anyámhoz, inkább a nagyszülőknél szerettem lenni, minthogy anyám közelébe. Nem tudom miért, de egyszerűen nem szerettem anyámat kiskoromtól kezdve. Neki meg mindig a húgom volt a mindene. Most 25 éves vagyok, 18 éves koromba be is jelentkeztem a nagyanyámhoz lakni, mert nem akartam otthon maradni.
3 évvel ezelőtt anyámnak volt egy autóbalesete, 5 hétig kómában volt, de túlélte. Ma már teljes életet él. Akkor amikor megtudtam, hogy balesete volt, nem éreztem semmi bánatot, egyszer mentem be hozzá a kórházba, többet nem is. Ezek után anyám még végrendeletet is írt, hogy mindene a húgomé legyen, mert ha ennyire nem akarok hozzá tartozni, akkor a halála után se legyen semmim utána. Értem én valahol őt is, de azért mégis csak az anyám.
Mostanában próbáltam javítani a kapcsolatunkon, de mindig elhajott. Csak a húgomon keresztül tudok róla. Tudom, hogy soha nem leszünk puszipajtások, de azért köszönőviszonyba lehetnénk..... De ő képes átmenni az utca túloldalára, ha meglát.
Voltatok már hasonló helyzetbe, mint én? Hogy egyszerűen nem szeretitek valamelyik szülőtöket? Nehéz megmondani miért, egyszerűen szerintem zsigerből nem szerettem soha.
Szeretettelen vagy, azért nem szeretted soha, de egyvalamit elfelejtesz: felnevelt, etetett, ruháztatott, taníttatott. Ez egy szülő kötelessége, de RENGETEG ember van, aki ezeket sem adja meg tisztességesen a gyerekének. 18 évesen sem ő rakott ki. Erre te ezt meghálálod azzal, hogy le sem tojod, hogy épp élet-halál között lebeg.
Egy szülő sem tökéletes, de ő nem az a kategória, akit magára kellett volna hagynod. Teljesen jogos, hogy a húgodé lesz minden, és szánalmas, hogy most próbálsz törleszkedni. Én is kikerülnélek az utcán.
"Akkor amikor megtudtam, hogy balesete volt, nem éreztem semmi bánatot, egyszer mentem be hozzá a kórházba, többet nem is. .... Értem én valahol őt is, de azért mégis csak az anyám. "
Mégis csak az anyád. Nagyon nehezedre esett volna legalább akkor látogatni, amikor tudtad, hogy a halálán van? Akkor te most mit vársz tőle?
Ráadásul nyíltan vállalod, hogy nem szereted, akkor miért pedálozol?
Ez az örökség már elúszott, nincs mit tenni, fogadd el.
Egyáltalán nem tartom magam pénzéhesnek, nekem nem kell a kötelesrész sem. Egyébként úgy gondolom, hogy a húgom az, aki abszolút megérdemli, hogy kizárólagos örökös legyen, ő mindig közel állt anyámhoz, a baleset után is ott volt mellette mindig.
Abban valóban igaza van a hozzászóloknak, hogy amikor kórházban feküdt, nem így kellett volna lennie, hogy történt.
Irigylem azokat a gyerekeket, akiknek nem ilyen a viszonyuk az anyjukkal, bárcsak nekem is olyan anyám lehetett volna, aki mellett szerettem volna lenni, de sajnos valószínűleg mi soha nem voltunk egy hullámhosszon.
Nem kell irigyelni senkit, hiszen azért alakultak így a dolgaid, mert TE így akartad.
Azt írtad, azt sem tudtam miért nem szeretted...zsigerből nem bírtad stb..
Ha azt írtad volna, hogy Anyád egy alkoholista, aki téged mindig vert és alázott, akkor valahogy még meg is tudnám érteni a hozzáálásodat, de így? Nem.
Én is szoktam vitatkozni az Édesanyámmal, pontosan tudom, hogy milyen témákban nem értünk egyet, így igyekszem azokról nem beszélni vele. Attól, hogy nem vagyunk mindig egy hullámhosszon, még ugyanúgy szeretem és nem cserélnék senkivel.
Te írtad azt, hogy nem szeretted, amíg kórházban volt kb. tettél rá magasról. Nem értelek..milyen válaszokra számítottál????
Tegyül fel, hogy nem tettél említést az örökségről..akkor is. Ha te elhatároltad magad tőle, akkor miért vagy fennakadva azon, ha ugyanezt kapod vissza??? Rosszul esik???? Ezt kapta Anyád tőled éveken keresztül. Ezt főzted meg, jó étvágyat hozzá.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!