Anyukámmal mostanában megromlott a kapcsolatom emiatt lehet?

Ilyen idősen én is pontosan így nyomtam, anyukám mondogatta is, hogy jó lenne, ha legalább a szobám rendben tartanám (egyébként a munkaterületem még most is egy kreatív káosz, de nekem ez kell, így működöm). Takarítgattam én, de ő is azt csinálta, hogy átment rajta még egyszer, vagy volt valami megjegyzése. Így nem nagyon törtem magam. Mikor elköltöztem otthonról (kb. 18 voltam), még akkor is jött rendszeresen takarítani (ő is kicsit rendmániás). És nem is brillíroztam én sem annyira. De aztán ez elkopott, mostmár én csinálok mindent, úgy, ahogy én szeretném. Ha átjön, néha még sopánkodik kicsit, hogy "jaaaaj istenem, mi van itt", de nem olyan hangnemben, már csak húz vele. :D

Ki fogod ezt nőni. Főleg, ha majd egyszer önállósodsz. Addig lapíts, szorítsd össze a fogad, és csinálj legalább valamit, mert azért nem hinném, hogy azt várja el, hogy megszakadj. Jobb a békesség. A mosogatást is meg lehet szokni. :D

Én meg tudlak érteni, ugyanis hasonlóképpen érzem magam a mostani lakásunkban :)

A mosogatás pl... én anno, az előző albérletünkben imádtam mosogatni. Saját konyhaszekrényemet használtam, két hatalmas mosogatómedence volt benne, egész nap elpancsoltam benne, sosem volt egy mosatlan edényünk... aztán költöztünk, itt az itteni konyhaszekrényre kényszerültünk... egy elképzelhetetlenül kicsi mosogató, a csaptelep túl magasan van, még toldalékkal is fröcsköl kifelé. Ha három tányért elmosol, már úszik a konyha, a szekrény elkezdett rohadni az ajtajánál, ahova szabályosan ömlött a víz.

Szégyen, nem szégyen, annyira gyűlt a kupi, rühelltem még csak a közelébe is menni, hogy karácsonyra mosogatógépet kaptam férjemtől - nem mintha bánnám :D

Azóta meg sem nyitottam azt a rohadt csapot, gyűlölöm még a látványát is.

Van ilyen, nem feltétlenül jellemfüggő a dolog.

Másik a takarítás: én kifejezetten tisztaságmániás vagyok úgy, hogy anyáméknál egy szalmaszálat sem tettem keresztbe. Egyszerűen nem erre lettem tanítva, késő kamaszkoromban pedig, amikor magamtól segítettem volna, sosem volt jó, amit csináltam, így meg sem próbáltam inkább.

Szintén nem csupán jellemfüggő.

Ennyi leírásból így megállapítani, hogy a kérdező egy lusta dög, és később rá fog rohadni az otthona, elég merész :D

Hát itt azért mindenki ludas.

1. Attól még, hogy nem a te házad, te is használod, eszel az edényekből stb. Szóval ez a hozzáállás ilyen énvagyokavilágközepe-tinihiszti, nem jogos.

2. Abyád abban ludas, hogy fikázza azt, ahogyan csinálod... ha neki úgy nem jó, ne várja el. Illetve mindenkitől várja el ugyanazt... ugyanúgy, ahogy nevelpőapád is dolgozik, te is dolgozol a suliban, szócal arányosan kellene elosztani a munkát is... nem az, hogy nevelőfater egy szalmaszálat se tesz keresztbe, aztán a kanapéról dirigál...

3. A nevelőapádról meg már nyilatkoztam...