Hogy értessem meg vele, hogy nem vagyok beteg, egyszerűen csak ilyen az életem és ezért nem kell pszichológushoz rángatnia?

Már jártam fél évet pszichológushoz, semmi értelme nem volt.

Anya most újra vinni akar, mert szerinte "beteges", ahogy élek. Az a gondja, hogy nem kötődök senkihez és mindig szórakozok.

Vannak barátaim, barátnőim, nem is kevés. De ha érzem, hogy kezdenek kötődni hozzám, lerázom őket, éreztetem, hogy ez nekem sok. Ugyanez érvényes rám a romantikával kapcsolatban. Szeretem a fiúkat, férfiakat, de csak addig, amíg semmi komolyat nem akarnak.

Igen, szinte minden este elmegyek valahová, keveset vagyok itthon. De ez szerintem nem gáz, inkább 17-18 évesen tegyem ezt, mint 40 évesen.

Folyton azt hallgatom, hogy ő annyi szeretetet adott nekem mindig, én mégis úgy viselkedek, mint egy érzelemmentes gép, akit csak a bulik éltetnek.

De amikor nem ilyen voltam, sokkal rosszabb volt és csak én sérültem. Amióta változtattam, semmi gondom nincs.