Ti mit szólnátok ha ezt a zenét halgatná a 13 éves lányotok?

# 15

Ha belegondolsz a közeljövő fogyasztói generációja.

Minél jobban ismered annál könnyebb eladni nekik :D

Ez pl gameplay alá full jó.

https://www.youtube.com/watch?v=cTgCr0TZGvw

Kis DNB beütés..

hmm...

https://www.youtube.com/watch?v=GyIgWjzcymw

Ez meg úgy szombat estére

https://www.youtube.com/watch?v=5fmbyNuul00

Bár már nem a rajzfilmslágerek..

Ugyan mit hallgasson ebben a korban, Bartókot? ;)

Ha 6-8 éves korában nem írattad zeneiskolába, akkor most ez a nyerő vonal.

Lehet hogy később, középiskolás korában rockot fog hallgatni (talpig fekete bőrben) egyetemistaként meg jazz esetleg soul-rajongó lesz, és a világbékét fogja hirdetni.

Szerintem ne vedd véresen komolyan, és ne gyalogolj bele a lelkébe "felnőttes" vélemény nyilvánítással.

(ez legalább valamilyen szinten zenének nevezhető)

Vagy lehet, hogy nem is a zene, hanem az említett klip képi világ ami Téged zavar? Háááát, a japi tinik már csak ilyenek. :D

Mielőtt belehallgattam, az volt a gyanúm, hogy netán már megint egy keresztény anyuka a black metal ellen? :)

Hát igen, a zenelink azonban a másik véglet, és szerintem evvel sincs semmi baj, pedig igen sokrétű a zenei ízlésem, az egyszerűtől az absztraktig, avantgarde-ig.

VIDÁM ez a zene. :) Gondoljunk bele, ha ki se látna a blackmetalból, és napi szinten "nyiszatolná" a csuklóját.... :S Bár ez cukormázas, gügyögő, de még felnőttek között is vannak, akik igénylik - a gyerek felnőtt akar lenni, a felnőttek java része meg valamilyen módon és szinten újra gyerek lenne...

Egyébként nem véletlen alakult ki anno (a 90-es években) az emo punk sem... csak az energikusabb és érdesebb hangzással. De az emósok, és a j-pop gyerekzenéinek kedvelői között van egy markáns párhuzam, amit meg lehet érteni: kimaradt valamilyen szinten a kisgyermekkorukból a gyengédség, puszilgatás, leglábbis őszintén nem kapták meg,, vagy nem elégszer. Így utólag vágynak gügyögésre, és lelkileg hajlamos a fiatalok egy része kisgyermekké rengresszálni. Teljesen megértem.

Tudjátok, hogy a japán gyerekek többsége felé már 2-3 éves koruktól érzelmileg viszonylag távolságtartók a szüleik? Társadalmi attitűd arrafelé. Vigyáztam az évek során 2-3 japán kisgyermekre (hazánkban élőkre). Úgy kapaszkodtak belém, öleltek magukhoz hosszasan, és úgy vágytak a beszélgetésre, a becézésre, babusgatásra, mint semmelyik más kortársuk, pedig 2-5 évesen a többség is erősen igényli. Ne csodálkozzunk, h a japán tinik java utólag is vágyik ezt megkapni, elvárni, vágyni a gyengédségre, és hogy énjük kisgyermeki oldalát végre teljességgel megélhessék. Ezért van igény annyira Japánban a cukormázas, rózsaszín zenékre, és animérkre is. (Kodomo-t nem egy japán tini néz!! A stílus kb mint nálunk a "Fecsegő tipegők".) Abszolut megértem őket.