Miert tesznek ugy a kisgyerekes anyukak, mintha a vilagon nekik lenne a legnehezebb?
Figyi!
Én 14 évet dolgoztam ügyfelekkel, nem ritkán 12-14 órákat is, szombaton is, tudom milyen. Aztán megszületett a fiam, akivel most itthon vagyok, de komolyan mondom neked, hogy fogalmam sem volt a fáradtságról mikor "csak" dolgoztam...
Itt nincs szünet, nincs betegállomány, nincs szabi, nincs pihi, nincs nyugi.
Este, mire 9körül elalszik, úgy érzem magam, mint akit kihánytak, már elnezést a kifejezésért,és a legnagyobb örömöm ha 2-3 naponta ülhetek a budin legalább csendben nyugiban :)
2 éve nem aludtam végig éjszakát, és nem is hittem mire képes a tartós kialvatlanság!
Szóval, amondó vagyok, hogy:
- ne olvass olyat ami idegesít
- ne borulj ki olyasmin amin felesleges
- ne ìtélkezz olyanok felett akiknek a mindennapi kis problémáiról fogalmad nincs
- ne foglalkozz másokkal, csak azokkal akik Neked fontosak
- ügyelj rá, hogy ne kövess el olyasmit, amit ha mások csinálnak, az úgy kiborít, hogy ki kell itt adnod magadból, nem mellesleg bőven minkaidőben, szöval annyira szörnyű dolgod azért nincs ;) ugye?
Akkor meg egyszer megprobalom összefoglalni amit mondani szeretnek, mert az az erzesem, hogy sokan nem ertettek meg.
1. En elhiszem, hogy az anyukak, akik otthon vannak sokat dolgoznak. 2. Mint kiemeltem, nem azokrol van szo, akik gyerek mellett munkaba jarnak, az nem ketseges a szamomra, hogy ök tenyleg dupla müszakban nyomjak.
3. En nagy altalanossagban kiborulok attol, ha valaki nem becsüli a masik munkajat. Vonatkozzon ez egy masik munkakörre, szakmara barmire. " A mert ö csak setalgat, en meg megdöglök" egy borzasztoan tiszteletlen hozzaallas. Es ahogy en nem allitom, hogy a gyerekesek otthon nyaralgatnak, szerintem elvarhato, hogy ök se allitsak be ugy, hogy en a munkaban csak labat logatok, de bezzeg ök... pedig mostanaban lepten nyomon szembejönnek az ilyen jellegü irasok.
4. Az akkor ne olvasd, nem neked szol. A te ezt ugysem ertheted es tarsaival nem tudok mit kezdeni. Elolvastam kettöt-harmat, azota eleg csak a cimet meglatom, tudom hogy miröl szol. Es mar igy is bosszant. Teljesen nem zarhatom ki a külvilagot, csak arra koncentralva ami nekem jo. Velemenyem meg csak lehet. Ezen felül en sem mondom olyanoknak, akiknek hamar sikerült a baba, hogy te ne szolj semmit, mert nem tudod milyen ötkor kelni, munka elött masfel orat autozni a korhazba, szurizni magad, szettart labbal feküdni amig konziliumot ülnek feletted, öt ev utan teherbe esni, elvetelni a hetedik heten, majd megkapni masoktol, hogy neked ne legyen velemenyed, mert nincs gyereked. Amugy meg örülj, hogy milyen könnyü neked, fogalmad sincs a nehez dolgokrol, mert azt csak egy anya tudja. Es ha jelzed, hogy nem rajtad mult, hogy neked nincs akkor te vagy a megkeseredett es irigy.
5. Ha mar napirend: en 8-kor jövök el otthonrol es melotol függöen het es nyolc közt erek haza. Ekkor var meg ram a hazimunka es a tanulas, mert tavoktatasban csinalok egy uj szakmat. Illetve a fözes, mert nem ehetek akarmit. A napjaim nagy reszeben nekem is annyi szabadidöm, hogy fogmosas-zuhany. En vallaltam, nem varok erte sajnalatot.
Annak köszönöm aki normalis valaszt adott.
Nem, nem tudod, hogy miről szól.
Előbb leírtam.
Az az ilyen írásoknak a lényege, hogy egy átlagos anya megnyugvást találjon, hogy teljesen normális, ha fáradt, ha kiborul.
Hogy beleláss kicsit más életébe, hogy neki se könnyű.
Ha te ezen csak bosszankodsz, akkor tényleg ne olvass bele.
És látszik, hogy nem érted a dolog lényegét.
Nagyon sokan küzdenek egy babáért. Mondjuk én is: nem egy-két vetélés után jutottunk el odáig, hogy a tizenkettedik héten is dobog a pici szíve, és végre érzem, hogy rúg, és végre elértük a terminust épségben, és már alig várom, hogy szülni menjek.
És nagyon nehéz, mikor ennyi küzdelem és kín után azon bosszankodsz, hogy banyek, már megint a reggeli rosszullét... mindent kihányok. És utálod magad, hogy nem tudsz örülni a terhességnek, annak minden kínjával együtt.
Meg amikor elképzeled, hogy természetes szülés lesz, mennyien kibírják, ANNYIRA csak nem fájhat. És de, annyira fáj. Sőt jobban.
És mikor elemi erővel tör rád az elkeseredés, mert a két napos babád ordít, az osztályos nővér türelmetlen, mindenki rondán néz, de a baba az úristennek se akar rákapni a cicire. És akkor egy hatalmas hullámban elönti az embert a bűntudat, hogy ott az a pici élet, éveket küzdöttél érte, és most annyira hü.lye vagy, hogy mindenki tud szoptatni, csak te nem.
És lesz ez még így se!
Ilyenkor azért jó látni, hogy normális, ha az ember néha fáradt, ideges, haragszik, vagy elkeseredik. És ettől nem lesz sza.rabb mint a többiek, mert ők is éreznek így
Akkor meg egyszer es utoljara mindenkinek aki nem ertett meg: En soha nem mondtam, hogy nem nehez! Megertem, elfogadom, hogy az. Attol meg hogy nincs repülöm, tudom, hogy repülöt vezetni se könnyü.
De nem csak az anyasag nehez ezen a vilagon, nem lehetne annyira tisztelni a masikat, hogy kölcsönösen elismerjük egymas munkajat?
Mert attol hogy nekem van egy lada vasam amit fel kell cipelni a hegy tetejere, a masiknak meg egy lada köve, mind a kettö nehez.
Azert irtam ki a kerdest, mert ugy ereztem felettem itelkeznek, mert nincs gyerekem. ( Ebben mondjuk sokan meg is erösitettek) Tovabb nem magyarazkodok, aki felfogta a mondanivalomat felfogta, a többiek meg nem, ennyi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!