Támogatnátok anyagilag a szüleiteket, vagy csak magatokra gondolva, mindent a diplomáért?

Én támogattam őket. Nem lett diplomám. Azóta lehetne, de nincs rá szükségem. a papírtól nem lenne se több munkám, se nem tudnék többet (teszem hozzá, azért egyetemre jártam, csak otthagytam. nekem tényleg csak papír lett volna) Végül mikor egyenesbe jött anyám, akkor elmentem tanulni, arra fordtottam a pénzt. De közben rájöttem, hogy tényleg felesleges papírt gyártanom. Mivel nem orvos vagyok pl, így nem múlik rajta semmi. szóval otthagytam a mésik egyetemet is :)

És igen, ha újrakezdeném, avval az ésszel ugyanígy csinálnám. És nem nem bántam meg. Amúgy utánanéztem, visszamehetnék most is tanulni. szal ha meghülyülök, lehet egyszer mégis befejezem és elmegyek egy phdre is plusz. (volt ösztöndjam annó, szal van ahol várnának, terület, ismerettségek megmaradtak)

Azért remélem a gyerekeimnek nem kell választani majd. Illetve én is olyan helyzetben maradok, hogy nem szorulok így ideiglenesen se a gyerekekre míg tanulnak.

Persze nekem benne volt, hogy a jövőmbe mindig beleképzeltem anyám tesóm, a régi családot is. Azóta családot alapítottam, vannak gyerekeim, és így jó. Szóval a jövőképembe nem fért bele, hogy mondjuk nem lesz nagymama, vagy nagybácsi, mert felnőttként elszakadtunk annyira. Nálunk ez a minta nagyon erős volt. Tesóm pl aztán szerzett diplomát. mert neki a szakmai engedélyekhez kell. ennyi. az ember céltudatos, de azért nem szarik a másik fejére ahogy írod kérdező.

persze tojni is lehet, csak akkor számolni kell, hogy kidobod az egész kapcsolatot. és ez nem elsősorban a pénzről szól, hanem a törődésről.

A karrier, függetlenség és szüleink segítése nem zárja ki egymást.

Én nem tudtam egyetemre menni, mert nem volt pénzünk, külföldre mentem, most jó munkám van, és pont úgy alakult, hogy a szüleim segítségre szorulnak - nem okoz problémát sem anyagilag, sem lelkileg, hogy segítsek nekik. Közben kialakult a saját, önálló életem, párkapcsolatom, végre egyetemre járok.

Szóval nem értem, miért kellett neked "választani".

Na varj el vagy te tevedve, nem a te reszedrol segitseg meg tamogatas az ha fizeted a rezsit, hanem az o reszukrol az, hogy van hol laknod ingyen.

Egy lakber rezsi kombobol altalaban elobbi a combosabb ugyanis...

Szerintem az, hogy besegítesz otthon teljesen független attól, hogy anyuci szoknyáját fogod vagy fogatják veled. A kettő nem következik egymásból. Én is támogatom a szüleimet, nem élek otthon, önálló vagyok, saját élettel. Ettől még szeretem a szüleimet és jóban vagyok velük.

Ha valaki nappalira megy annak ellenére, hogy ez nehézséget jelent a szüleinek, az sem az önállóság, hanem az önzőség és bunkóság jele.

Gondold végig, hogy mitől nem vagy önálló. De biztosan nem attól, hogy beleadsz otthon a rezsibe.

Azért a "magasról sza*ni a fejükre" viselkedést nem nevezném a függetlenedés egy módjának:S

Te tudod, mennyire kellett a hozzájárulásod a szüleidnek. Ha feltétlenül szükséges volt, akkor helyes, hogy levelezőre mentél. Az a diploma is ugyanolyan diploma lesz (csak nehezebb megszerezni, mert munka mellett tanulni tényleg nehéz).

Az, hogy anyukád sok minden gátol (pl. külföldi munka), nem helyes, és ezek szerint neked még meg kell vívnod a saját "függetlenségi harcaidat", mint mindenkinek, ami azonban nem teljes negálást és hátat fordítást jelent.