Hogyan béküljek ki az apámmal?

Egész kiskorom óta, valahogy nem volt felhőtlen a viszonyunk az apámmal. Talán azért mert teljesen ugyanolyan vagyok, mint Ő. Önfejű,hirtelenharagú.

Amikor kicsi voltam sose adta meg azt a szeretetet amit kellett volna (vagy ami normális lett volna) de Ő ilyen. A hugomat se babusgatta szeretgette, de vele szinte egy konfliktusa se volt sohasem. Meg őszintén szólva én ba*ztam el. Elkezdtem lázadni, lógtam a suliból, 15 évesen dohányozni kezdtem, eljártam inni, rossz társaságba kerültem, aztán jött a fű és a többi. Az apám azonnal vette a lapot, próbált ellene tenni, nem hagytam. Amúgy rohamrendőr volt...így visszagondolva nagyon agyatlan barom voltam. Szóval kb 3x elszöktem otthonról, mindig visszahozott, aztán amikor 19 éves voltam eldurvult a helyzet. Komolyan elkezdtem drogozni. Milliószor megfenyegetett, hogy nem érdekli hogy a fia vagyok, börtönbe fog dugatni. Emlékszem, hogy sose vettem komolyan..emlékszem, hogy egyáltalán nem féltem tőle, tudtam hogy úgyse tenné meg. Aztán egyszer bevitetett (egy estére) akkor mindent hozzávágtam a fejéhez, hogy gyűlölöm meg ilyenek.

Most meg itt vagyok 26 évesen. Sikerült leszoknom az anyagról, de szar az életem. Hiányzik az apám. Én se látogatom, ő se engem.

De most hogy rendbetettem az életemet jó lenne neki elmondanom, hogy igaza volt, és hogy mennyit segített még ha nem is tud róla. De őszinte leszek, félek. Lehet annyira gyűlöl, hogy látni sem akar. Félek,ha így van megint megzuhanok. Ötlet? Vélemény?