Szülő eltartása? Végrehajtók? Hajléktalanszálló? Kérlek olvassátok el!
Anyám már kis korom óta elhagyott és egyedül hagyott apámmal, aki 19 éves koromig egyedül nevelt, több-kevesebb sikerrel, bár időnként ez idő alatt is a család többi tagja (nagynéném, mamám) támogatására voltunk szorulva, mert apámnak sosem volt fix fizetése, jutalékrendszerű munkájából próbáltunk élni. Már kis koromban is emlékszem, hogy a család többi tagja győzködte, hogy váltson és keressen más munkát, mert hol van fizetése, hol nincs, de ő mindig a maga feje után ment.
Bár volt (vagyis van) diplomája, de mégis inkább biztosítási üzletkötőként dolgozott, mondván, hogy ez neki kényelmesebb, maga osztja be az idejét, nem kell mindig dolgozni, akkor vesz ki szabadságot, amikor akar, hiszen egyéni vállalkozó, stb.
A gyakorlatban ez gyakran azt jelentette, hogy már középiskolás koromban is láttam, hogy délután négykor, amikor megjöttem a suliból, még mindig otthon aludt, de olyan is előfordult, hogy napokig a számítógép előtt ült. Amikor megpróbáltam vele beszélni erről, vagy leordította a fejemet vagy simán csak megsértődött, hogy hagyjam békén. Közben pedig folyamatosan gondok voltak a könyvelésével, amit szintén láttam, de persze nem szólhattam bele. Tudtam, hogy tartozásai vannak, de azt nem, hogy mennyi, közben 2005-2006 körül fölvett egy svájci frankos lakáshitelt, és érdekes módon én voltam az, aki szkeptikus voltam a dologgal kapcsolatban, pedig nem igazán figyeltem a pénzügyi híreket akkor még, 17 éves voltam akkor. Lehet, hogy csak ráéreztem, de szóltam neki, hogy biztos jó ötlet-e ez? De akkor is le voltam söpörve.
19 éves koromban felmentem Budapestre egyetemre (mindig jó tanuló voltam, egyből föl is vettek egy neves egyetemre maximális pontszámmal, de kihagytam egy évet, mert nem lett volna pénzünk még arra se, hogy tankönyveket vegyünk, úgyhogy gondoltam, halasztok egy évet és elvégeztem inkább egy tanfolyamot az idő alatt, aminek nem sok értelme volt, de mindegy)
1 év alatt (nem túl szabályos üzletelés útján) összerakott nekem 80.000 Ft-ot, ezzel indított útnak az egyetemre. Ahogy fölkerültem Pestre, mintha elvágtak volna nála valamit, teljesen megváltozott a viselkedése. Internetes társkeresőkön meg a Facebook-on lógott egész nap, azzal töltötte a napjait, hogy kamuregisztrációkkal lájkolta magát, tuningolta a profiljait.
A Facebook-on lett 5000 (ötezer!!!) ismerőse, közben teljesen abbahagyta a munkát, "hedonizmusról" szóló posztokat írt, barátnőzött. 19 éves koromig csak egyszer volt barátnője, szóval gondolom kiélte magát, de a barátnőzéssel nincs is gond, inkább azzal, ahogy csinálta: az egyetemen az első félévem során valahányszor hazamentem, ott volt a hűtőben a vodka, a pezsgő meg a kaviár (!!), de még mielőtt valaki megkérdezi: nem, sosem volt alkoholista. De olyan is volt, hogy a barátnője egyszer csinált neki 150 ezer Ft telefonszámlát társkártyával, amit aztán mamámmal fizettetett ki.
Én a mamámnál laktam az egyetemi évek alatt, mert nem lett volna pénzünk kolira, albérletre meg pláne nem. Részletesen nem írom le, miket csinált apám, a lényeg az, hogy az első egyetemi tanévem alatt én játszottam a "pénzes futár" szerepét: apám kihasználta, hogy mamámnál lakok, így nekem vele napi kapcsolatom van, általam könnyebben el tudja tőle szedni így a félretett pénzét. 1 év alatt hozzávetőlegesen 1 millió Ft ment el így, én pedig gyakran az idegösszeomlás szélén voltam, mikor napi többször tettem meg busszal a Budapest-vidék utat százezrekkel a zsebemben, meg mikor mamám az én vállamon bőgött, hogy mikor lesz már ennek vége, odalesz az összes temetésre meg minden másra félretett pénze.
Persze ha szólni mertem, hogy ez nem mehet így tovább, vagy le lettem ordítva, vagy nagy ritkán jött egy "igazad van", amivel el volt intézve a dolog és ment minden tovább.
Egyetem alatt évekig nem volt saját bankszámlám, elvette az ösztöndíjamat, és miután mamám összes pénzét elszedte, megállapodtak, hogy ezután már "csak" a nyugdíja felét fogja odaadni minden hónapban, azt is csak azért, hogy nehogy elússzon a lakás.
A frankhitelét a válság után nem tudta fizetni (bár a válság előtt is csak nehezen ment neki), úgyhogy azt nagynéném végtörlesztette, kb 4 millió Ft-tal "szállt be", ami persze ajándék volt, így apám megszabadult a hiteltől.
És hogy az így a banknak kifizetett pénz ne ússzon el amiatt, mert apám nem tudja fizetni a lakás rezsijét, mamám beleegyezett, hogy ő fizeti a rezsit, a nyugdíja kb feléből. Azt azóta is adja apámnak minden hónapban, ennek kb már 5 éve.
Azóta sikeresen (és jó eredményekkel) elvégeztem az egyetemet, egyetem mellett már dolgoztam is, aztán külön költöztem egy kis albérletbe, de mihelyst elkezdtem dolgozni, apám hozzám rohant elsőnek, ha volt pár tíz- vagy éppen pár százezer forintnyi elmaradása, tartozása, büntetése, stb. Én persze segítettem, de nem mindig szívesen, hiszen én megdolgoztam azért a pénzért, míg ő otthon mást se csinált, csak meccset nézett vagy internetezett. A tartozásait mindenki előtt titokban tartotta, rejtegette, hiába kérdeztük, csak akkor rukkolt ki velük, amikor már sürgős volt. Hosszú távú tervezésre lehetetlenség volt rávenni, mindig beígérte a csillagos eget, hogy a jutalékos munkája révén majd milliókat keres, ha majd a jövő hónaptól "beindul a munka".
De nem indult be, kiderült, hogy 3 milliós adótartozása van, szóval már fehéren nem is kereshetne pénzt, a minimálbér töredéke felett az adóhivatal már lefölözi a számlájáról a pénzt, amíg le nem megy a 3 milliós tartozása.
Ezen kívül a banknak is tartozik 800 ezerrel, mert egy 300 ezer forintos hitelkeretet nem fizetett vissza - erről senki nem tudott, ha tudtuk volna, nyilván valahogy kifizettük volna, 300 ezret még valahogy talán, 800 ezret már én sem tudok, legfeljebb nagynéném, neki sok pénze van, de én biztos nem fogok kérni tőle erre.
A 800 ezres tartozása már végrehajtás alatt állt, amikor kialkudott egy "részletfizetési" lehetőséget: havi 20 ezer forint a kamat, ennek havi kifizetésével nem csökken a tartozás, úgyhogy ezt most én fizetem. Hurrá, havi 20 ezer forintot fizethetek életem végéig. Ha persze egyszer elmaradunk vele, megint jön rá a végrehajtó, és apám nem hagyja, hogy (idézem) "ennyire megalázzák, hogy végrehajtók jöjjenek ki hozzá". Akkor inkább megy a hajléktalanszállóra.
Ezen felül nincs TB-je, azt is én fizetem. Meg az internetet, bérletet, kajáját, meg mindent, ami még a rezsin felül van.
Nemrég mamám egészségi állapota rohamosan romlott, úgyhogy nagynénémnek az az ötlete támadt, hogy apám följöhetne Budapestre és ápolhatná mamámat. Nagynéném vett is egy lakást a saját nevére, de abból a célból, hogy apám lakjon benne, amíg mamámat ápolja, gondozza. A lakásra kb 20 millió Ft-ot költött rá, és még pár milliót a felújításra.
A lakás még nincs kész, de apám már feljött mamámat ápolni. Hogy-hogy nem, másfél hónap alatt összevesztek. Tegnap apám összecsomagolt és visszahúzott vidékre azzal, hogy ha itt marad, ő meghal és hogy őt folyamatosan megalázzák itt. Mamám tényleg sértő módon beszél néha az emberekkel, de én ha az egyetemi éveim alatt kibírtam, ő igazán kibírhatott volna pár hónapot vele lakni, amíg fel nem újítják az ő lakását.
Még hozzá kell tenni, hogy utóbbi időben apámnak volt pár vizsgálata, tüdőrákkal vizsgálták, de az szerencsére negatív lett, nem találtak daganatot, de a vérképében bizonyos prosztata érték magasabb a normálisnál, úgyhogy 3 hete elvittem egy magánorvoshoz, amit természetesen kifizettem, Magyarország egyik legjobb urológusához vittem, aki 2 hónap múlva kontrollt javasolt, de ez nem nyugtatta meg, most már ott tart, hogy neki kemoterápiája lesz, folyamatosan rákot képzel be magának, és üvölt velem a telefonban, ha azt mondom, hogy inkább várja meg, amit az orvos mond, mert mi nem értünk hozzá. Inkább visszament a régi orvosához, mondván, hogy az legalább megvizsgálja rendesen, nem úgy, mint az az orvos, amit én találtam neki.
Az egész kemoterápiás-rákos dolgot azért mondja, mert állítólag fogyott, de amikor pontosan rákérdezek, hogy mennyit, mindig mást mond. Egyszer azt, hogy 1 hét alatt 7-8 kilót, máskor 11 kilót mond. Lehet, hogy tényleg van valami baja, de az is lehet, hogy ez csak egy ürügy volt, hogy visszamenjen vidékre.
Ismerem, középiskolás koromban is csinált olyat, hogy eljátszotta a heveny hasnyálmirigy gyulladást, amiben 2 napig "haldoklott", de amikor orvoshoz ment, már hirtelen elmúlt neki.
Mivel visszament vidékre, ma telefonált és mivel próbáltam megnyugtatni, hogy biztos nincs komoly baj, várja meg az orvost, látta, hogy kedves vagyok vele, megint kezdte pedzegetni, hogy mivel ő senkire nem számíthat, ezért fel kell készülni, hogy nekem kell fizetnem mindent. Ez az, amivel fel tudja cs*szni az agyamat, ugyanis annyit nem keresek, hogy teljes mértékben el tudjam tartani őt. Ráadásul ő teljesen egyedül lakik egy 65 m2-es lakásban...így persze, hogy magas a lakás rezsije, de költözésről ugye szó sem lehet az ő részéről, pedig az én nevemen van a lakás, ő "csak" haszonélvező. (Különben már rég elvitte volna a lakást a végrehajtó az ő tartozásai miatt)
Szóval mindennek úgy kell lenni, ahogy ő akarja, mindent úgy fizessek, ahogy ő akarja, ha pedig nem tetszik...hát ma is megmondtam neki a telefonban, hogy szívesen segítek, de ennyi pénzem (havi 100ezer körül) nekem nincs...
Erre volt képe azt mondani, hogy én már nem is szeretem őt, hogy ezek szerint mindenki lesz_r_ja, hogy mi van vele, felőlem meg is dögölhet, meg hogy mióta fent vagyok Budapesten, nekem is átmosták az agyamat, hogy már én is teljesen úgy gondolkozok, ahogy "ők" (ez alatt gondolom, nagynénémet értette), hogy már én is csak ész érvekkel tudok beszélni, hogy én már nem tudok "szívből" beszélni, hogy én már nem vagyok "aranyos", kedves vele, meg hogy mi lett az ő pici fiacskájával (27 éves vagyok b****), hogy milyen pénzéhes vagyok és hogy ő megy a hajléktalanszállóra akkor, ha én nem vagyok hajlandó neki segíteni.
Mert ő nem hagyja, hogy őt megalázzák (gondolom mamám szekírozta, amíg ott volt), hogy ő nem adja el a lelkét egymillió forintért se, nem úgy, mint én. Mert, hogy én szerinte hagyom, hogy hülyét csináljanak belőlem, hogy pénzért cserébe hülyének nézzenek. Nem tudom mire gondolt, biztos azt gondolja, hogy én a tehetősebb nagynéném "csicskája" vagyok, holott alig szoktunk találkozni. Nekem ugyanis vele ellentétben van rendes munkám, megdolgozom a pénzemért.
És nem mondtam neki, hogy én 19 éves korom óta nem hogy semmit nem kaptam tőle, de kimondottan hátráltatta az életemet minden téren, és ha kaptam is tőle valamit, akkor az pár milliós adósság, meg hogy egy idegroncs vagyok.
Ja és csodás életem van, 27 éves vagyok, de 10 éve nem voltam nyaralni, majdnem mindig ugyanabban a ruhában járok, mert nincs pénzem másikra, a bulizás úgy ahogy van, kimaradt az életemből, sosem volt rendes párkapcsolatom, dolgozok, mint a hülye és úgy érzem, lassan betelt a pohár. Nem jutok egyről a kettőre az életben, kiszámoltam, hogy ha még a rezsijét is fizetnem kéne, nullán lennék, semmi pénzt nem tudnék félretenni.
Meddig lehet ezt így bírni? Ma egész nap migrénem volt, azt hittem, agyvérzést kapok, mikor ezeket hallottam a telefonban, miután 1 óráig próbáltam vigasztalni, hogy nincs semmi baj, nyugodjon meg és vizsgáltassa meg magát az orvossal.
Erről szólna a szeretet? Szóban ő mindig annyira szeret, de csak amíg a pénzem kell, utána kibújik a szög a zsákból, és mindjárt egyből pénzéhes szemétláda vagyok. Így bánunk azzal, akit szeretünk?
Meg milyen dolog az, hogy ha nincs munkám, nem megyek el se munkanélküli segélyért, se közmunkára, se semmit nem teszek, ha egyszer nincs semmi pénzem, mert nehogy már megalázzanak, hogy dolgoznom kell? Inkább fizessen a családom!
Ti mit tennétek?
Ahhoz biztos nincs gusztusom, hogy a karácsonyt vele töltsem, inkább leszek egyedül. De legszívesebben minden pénzügyi kapcsolatot is megszakítanék vele, aztán csináljon, amit akar.
Egyre inkább afelé hajlok, hogy van, akin nem lehet segíteni meg van, akin nem érdemes.
Hát ő valahogy mind a kettő egy személyben...
(Ha belegondolok, hogy nekem sose lesz 20 millióm, mint nagynénémnek, hogy vegyek neki egy lakást...De még 1 millióm se.)
"Egyre inkább afelé hajlok, hogy van, akin nem lehet segíteni meg van, akin nem érdemes" - ennyi.
Ha megteszed az utolsó lépést, hogy a felismerést cselekvésre váltsd, azzal meg is oldod a problémát.
Épp eleget tettél már érte, miközben ő semmit sem tett önmagáért..., szóval érzelmi zsarolásnak nincs helye.
Amit én tennék: kijelenteném, hogy még 2 vagy 3 hónap (ahogy jónak látod), azalatt készüljön fel, de utána nem fizeted tovább a dolgait - semmit. Legalábbis amíg újra el nem kezd dolgozni vagy nem él a nagynénéd által felajánlott lehetőséggel (ha még élhet vele)
A forgatókönyvek:
- újra elkezd dolgozni (de lássuk be, ez szinte esélytelen)
- lenyeli a békát, és feljön az anyjához (és valamilyen egyezségre jut a testvérével)
- elkallódik
Te jó ég! Menekülj! Sajnos ez nem egyedi eset, sok parazita szülő élősködik a gyereke nyakán - pontosabban, akiknek hagyják.
Apád nem fog megváltozni, neked kell "lejönnöd" róla, meghúzni a határokat, a saját életedre koncentrálni, lelkiismeret furdalás nélkül.
Javaslom, hogy keress pszichológust, jót fog tenni neked egy terápia. Apu felnőtt, engedd meg neki, hogy saját döntései legyenek és viselhesse azok következményeit. Amit csinál, azt bűntudatkeltő játszmának nevezik, ezeket rázd le magadról.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!