Amíg az anyámék házában élek addig az ő kis elnyomott csicskájuk vagyok akinek az érzéseibe simán bele szabad taposni?

Az anyám annyiszor elmondta már, hogy amíg ők tartanak el addig azt csinálom amit ő mond, amúgy meg úgy beszél velem sokszor mint egy utolsó senkivel, arra jó vagyok hogy mindent megcsináljak neki (és meg is csinálok mert rohadt sokat unatkozok), neki meg szabad úgy beszélnie velem mint egy darab sz*rral, és rendszeresen "emlékeztetni" rá, hogy amíg itt élek ebben a házban egy nagy nulla vagyok, egy senki akinek nincs beleszólása a dolgokba, nincsenek jogai, érzései le vannak szarva. Más szavakkal, de ahogy beszél velem és amiket mond abból nagyjából ez jön le.

Nagyon el kéne már innen költöznöm, nem?

20 éves vagyok egyébként, munkám az még nincs