Apám alkoholista, én pedig rossz ember vagyok. Mit lehet tenni?

Eltérőek vagyunk egymástól. Én inkább szellemi dolgokat, munkákat preferálok amihez logika, gondolkodás kell. Ő inkább a fizikai munkákat szereti. Én nyugodt, segítőkész, "bárányszívű" és érzékenyebb vagyok(nem sírok minden kis dolgon), ő inkább durvább, mogorva és nem túl érzelmes.Apám alapból elég akaratos, mindentudó, hirtelen haragú fajta. Mindig annak kell lennie amit ő akar, mindig neki van igaza. Ha nyilvánvalóan hibázik elismeri, de ugyanúgy folytatja és megpróbál másban rossz érzést kelteni emiatt, de ha nem annyira észrevehető akkor még neki áll feljebb hogy márpedig nem ő szúrta el. Mindenben okoskodik, mindenbe bele kell szólnia, ha vitatkoznak vele addig dumál míg neki jó nem lesz. Sokszor volt hogy segítettem neki valamiben, és nem találtam valamit, vagy rosszul csináltam valamit, nem értettem valamihez egyből lecseszett hogy hogy a b*natba lehetek ilyen szerencsétlen, bal**sz, de volt hogy a felhőket is lekáromkodta az égről. Persze ettől függetlenül mindig akarja hogy segítsek neki. Kérdeztem tőle mindig hogy minek hív segíteni, hogyha nem tetszik neki amit csinálok. A válasza egy hosszú-hosszú értekezés és egy lezáró "ne feleselj mert kapsz" volt. Tanulmányaimban is kifogásolni valót keres. Ha netán 1-est vagy 2-est viszek haza (ami ritkán van) akkor letol, hogy így nem lesz belőlem semmi, hogy lehetek ilyen hü.lye stb. Ha hármast viszek akkor már jobb, de még mindig hü.lye vagyok. 4-esnél letol, hogy miért nem 5-ös. De ha 5-öst viszek akkor csak egy "szép volt fiam"-ot se kapok. Félévi-év végi bizikről nem is beszélve. Ha társaságban vagy vendégségben vagyunk, mindig rám tereli a szót és elkezd becsmérelni, sértegetni. Anyától állandóan pénzt kér, sokszor sértegeti, becsmérli. Sose jó amit csinálok, ha valamit eltolok olyan sértéseket vág hozzám hogy csak pislogok, sokszor fenyeget hogy megüt, én persze nem hagyom magam, se anyát ebből adódnak kisebb viták, aminek a vége az hogy én leordítom a fejét, ő pedig mérgesen leül a szobába és tévét néz.

Tehát nem a legjobb apa-fia viszony.. Mindez számomra nem is lenne nagy gond.

De amióta rendszeresen részeg, azóta csak rosszabb lett. Járni alig bír, sántít, dől jobbra-balra, sokat alszik, alig eszik, van hogy egy nap egyáltalán nem eszik. Alapból műtve volt gerincsérvvel, reumája, aranyere van, néha a szívére is panaszkodik, látása nagyon rossz, hallása is romlik. Orvoshoz elmenni nem akar, elrángatni meg nem tudjuk.Ha valamit dolgozik, mindig segítek és ilyenkor még vulgárisabb mint alapból. Nem csak velem hanem anyával is. A kötekedő kedve is nagyobb ilyenkor. Ma például nem figyeltem hogy elmegy előttünk a busz, és lekéstem. Egyből leszidott válogatott szavakkal, meg hogy biztos elaludtam, nem bírtam felkelni(nem aludtam el, csak nem figyeltem a buszt). És azóta is felhozza, kötekedik, szid emiatt a dolog miatt.

Nagyon alpári anyával, velem, kibírhatatlan a viselkedése. Verni nem ver senkit (talán mert kinézi belőlem hogy nem hagynám magam). Anyától állandóan pénzt kér, ő pedig ad is neki, hiába ellenkezik a végére meglágyul a szíve.. Tőlem is sokszor kér, én egy ideje már nem adok neki (emiatt is sokszor utál). Ő le van százalékolva, és nyugdíjas, nem dolgozik már nagyon régóta.

Sok trauma érte az életében. Egyik testvére öngyilkos lett, sok régi cimborája meghalt, vagy eltávolodtak, szülei meghaltak, két testvére betegségben hunyt el viszonylag fiatalon. Én sem értek azokhoz, vagy nem érdekelnek azok amik őt igen, szóval lehet bennem is csalódott egy kicsit. Valószínűleg ezek a dolgok közrejátszhatnak, de ne rajtunk töltse ki a dühét. Nekem nagyszüleim akik "szüleim helyett szüleim voltak", imádtam őket az életemet adtam volna értük meghaltak, az ő szüleit nem is ismertem, az összes temetésen ott voltam ahol ő is, általános utolsó 4 évében terrorizáltak, mindig fekete bárány voltam, sokszor sötét gondolataim voltak amik csak az utóbbi időben kezdtek javulni. Mégsem a szeretteimen töltöm ki a haragom. Kérdezgettem a múltról, próbáltam meggyőzni, beszélgetni vele, hogy hátha megnyugszik, hátha jobb lesz ha megbeszéljük mi volt, de nem akarja és hajthatatlan. Szakemberről hallani sem akar.

A legrosszabb az egészben, hogy emiatt és az elcs*szett kisiskolás korom miatt a hozzám közel állók bűnhődnek. Haverokat, osztálytársakat folyamatosan sértegetem (mindig haveri szurkálódásnak indul, de sokszor túlzásba viszem), könnyen agresszív vagyok velük szemben (persze nem erősen, csak úgy poénból mint haverok között szokás de nekem rosszul esik). Hiába nem akarom, ösztönből jön. Hála Istennek megértőek és türelmesek, ezért még nem hagytak ott(én már ott hagytam volna magamat). Anyával is sokszor lekezelően bánok. Idegenekkel semlegesen viselkedek általában, viszont bármi legyen mindig megvédem azokat akiknek szükségük van rá, és jó "tanácsadó" vagyok egyes emberek szerint. Ezért össze is vagyok zavarodva hogy most akkor mi is vagyok.

Bocsánat a hosszú sztoriért.

Mit tanácsoltok? Szeretnék ennek véget vetni. Néha attól félek mi van ha apám részegen megtámad, vagy barátaim otthagynak a viselkedésem miatt.