Az anyja mért nem állítja le az eszelős fiát? És én mit tehetnék, ha a szép szó nem segít?

" az unokaöcsém "látogatásai" és hülyeségei miatt nemcsak a nővérem, hanem az én munkahelyem is veszélyben van"

Miért? Neked ehhez mi közöd van? Hívod a biztonsági őröket és kidobatod a barmot. Ennyi. Esetleg bevizeted a vigyorgóba azzal, hogy biztosan bolond.

Szerintem a kórház munkahely, és az ott dolgozók mondják meg, ki lehet ott és hogy kell ott viselkedni.

Ha a nővéred nem szól rá, jöjjön a főnökötök, a biztonsági őr vagy bárki!

Ha figyelmeztetésből nem ért, akkor a nővéred kap majd fegyelmit, ha abból se ért, majd feljelentik agyereket a rendőrségen garázdaságért.

"mikor kövér ember jön be, belebeszél, hogy "Figyelem! Súlyos eset érkezik!"

5 perce röhögök ezen :D

13-as; milyen jó, hogy te te ezt ilyetcesnek találod. Itt van egy régi idézet, ajánlom figyelmedbe: "15 éves lány sétál 1 éves kisfiával az utcán, lek...zod... nem tudod, hogy 13 évesen megerőszakolták. Beszólsz egy idős bácsinak, hogy milyen csúnya az arca... nem tudod, hogy komoly baleset érte az arcát, miközben a TE országodért harcolt! Dagadtnak hívsz egy kislányt... nem tudod, hogy egy halálos betegség miatt kövér!". Azért te is magadba nézhetnél... -.-"

Ami azt illeti, én nem csak egy kis taslit adtam volna neki, hanem egy akkora nyaklevest, hogy még az életkedve is elmenjen! :D És akkor mi van, ha megy árulkodni anyucihoz? :D Ha az anyja nem tudja megnevelni, akkor majd TE megteszed! :D

Az unokaöcséd - leszámítva, hogy a neveléssel ekkora érzelmi intelligenciát sikerült nevelni bele - minimum infantilis, de nem lennék benne teljesen biztos, hogy rendben van pszichésen.

Nekem minimum furcsa, hogy ha ezt egy egészségügyi intézmény előtt műveli, nem is egy alkalommal, és még senki nem tett panaszt, és nem dobták ki onnan.

Ha ez tényleg nem kamu kérdés, a helyedben nem pofozkodnék vagy törném össze tulajdonát, attól függetlenül, hogy jogos az indulatod és a felháborodásod, hanem simán csak szólnék ilyenkor valakinek, aki illetékes ebben a témában, hogy takarítsák már el onnan.

Ezzel valószínűleg az unokaöcséd is jobban jár, mintha egyszer egy lobbanékonyabb, és nem mellesleg nála 30 kilóval nehezebb emberrel nem áll meg ott a történet, hogy vagy csak simán nem százasnak nézi, vagy egy neveletlen gyökérnek, akinek csak visszaszól, hanem kiosztja neki azokat a pofonokat, amiért megharcolt.

Voltam már parkban szemtanúja olyan jelenetnek, hogy 13-14 év körüli suhancok azzal "szórakoztak", hogy nemrég ültetett facsemetéket álltak neki felrángatni. Épp odaértem biciklivel, hogy rájuk szólok, de addigra már ott termett egy 25 év körüli fiatalember, aki határozottan rájuk szólt, hogy azonnal hagyják abba. Erre nekiállt egyikük visszabeszélni, hogy semmi köze hozzá, hogy ők mit csinálnak, "el lehet innen szépen húzni".

A pasi annyit mondott, hogy rendben, igazuk van, de akkor ahhoz sincs köze senkinek, hogy őt mit csinál ... a továbbiakat meg nem részletezném.

Sajnos elég sok gyerek nő fel úgy, hogy a szülei képtelenek akár szép szóval és példamutatással, akár kellő szülői szigorral és következetességgel megnevelni, de az élet előbb-utóbb nekik is kiosztja az elmulasztott pofonokat, ha nem is mindig, sőt többnyire nem is fizikai pofonok formájában. Én legalábbis elég sok elbaltázott nevelésű kamaszt láttam előbb-utóbb azzal szembesülni, hogy a felnőttek világában nem minden körülöttük forog, mint a kedves családjukban, és amihez a szülő alkalmazkodott a saját inkompetenciája és tehetetlensége miatt, azt mások nem feltétlenül fogják eltűrni neki.