Mi a véleményetek Vekerdy Tamás gyermekneveléssel kapcsolatos gondolatairól, tanácsairól?

"Erdekes modon, regen nem kellett tanacs a gyerekneveleshez. Megis legtobbje normalisan felnott, normalis eletet el/elt. "

Nem, ez konkretan nem igaz. A kozepkoru, idosebb krosztalyban nem keves lelkileg serult ember van. Pont annyi, mint a fiatalabbak kozott. Regen informaciod volt kevesebb errol. Ezzel kevered.

Nagyon hasznosnak tartom őket. Főleg az érzelmi biztonságra helyezi a hangsúlyt, és régen ezt nem annyira adták meg a szülők, mert ők sem kapták meg. (szüleink szülei az a korosztály, akik átélték a háború és az az utáni éveket, szóval volt lelki sérülés bőven. Szerintem sok családban még mindig ezek a rosszul berögzült minták vonulnak végig, persze nem tudatosan).

Mi valóban nem voltunk annyira problémás korosztály, de ez nem azért van, mert nem voltak problémáink, hanem még sokkal "poroszosabban" neveltek minket. Én pl. soha nem beszéltem vissza, jó tanuló voltam és csendben felvonultam délutánonként a szobámba. Egy mintagyerek. Hogy belül mi zajlott az teljesen más.

A mai gyerekek viszont sokkal pörgősebbek (mint ahogy a világ is körülöttük), sokkal nyitottabbak, és azt is jobban kimutatják, ha probléma van. Szerintem ez a legnagyobb különbség.

Visszatérve Vekerdyre, én nagyon szeretem őt is, és Ranchburg Jenő könyveit is, nagyon jó iránymutatások vannak benne.

És jó dolog, hogy a mai szülőnek van hová fordulnia, ha segítségre van szüksége. Én nem hiszek abban, hogy régen nem volt ilyen, aztán mégis felnőtt mindenki. Persze, de aztán milyen mintát adott tovább?!

Ismerem személyesen. Nagyon okos, jó akaratú ember, a tanácsait is el-el olvasom a NL-ban.

Szerintem jó oldalról közelíti meg a gyereknevelést. A tanácsai megfontolandóak.

Egyedül a Waldorf-dicsőítést ( ami nem véletlen, ameddig volt tanárképzés Solymáron, ő is oktatott ott) nem szeretem. ( Waldorfot nem csípem az Antropozófiai Társaság - be nem vallott- ráhatása miatt)