Miért furcsa az embereknek, hogy jóban vagyok apukám barátnőjével?

Én 20 éves lány vagyok és apa egyedül nevel aki pedig 43 éves. Neki már 2 éve van egy barátnője aki 22 éves. Már eleve ezt nehezen emésztik meg az emberek, de ami nekem még furcsább, hogy azt még nehezebben, hogy én ezt elfogadom sőt jóban vagyok apa barátnőjével.

Nemrég együtt tanultunk nálunk egy csoporttársammal és hazajött apa meg a barátnője. Aztán kérdezi a csoporttársam, hogy az a csaj a tesóm volt-e. Mondom nem, apa barátnője. Erre nagy megdöbbent tekintett és azt kérdezte "úristen, hogy bírom?":) Hát mégis, hogy bírnám?:) Tök jól:) Ráadásul az ilyenek nem egyedi esetek, hanem viszonylag gyakoriak amikor az emberek így kifejezik ezt a dolgot. Múlt hétvégén lementünk Siófokra vacsizni, fagyizni meg sétálni egyet így hármasban aztán feltűnt, hogy ott is elég sokan furcsán néztek ránk. Nem nagyon tudták hova tenni, hogy itt ki-kicsoda:)

Mégis mit kellene csinálnom? Utáljam a csajt csak azért mert éppen nem 35-40 éves hanem csak 22? Ha apa boldog vele és egy szimpatikus lány akkor miért ne lehetnék vele jóba? Mi teljesen barátnői viszonyban vagyunk. Én jobban is örülök neki, hogy apának ilyen fiatal barátnője van nem pedig mondjuk 40 éves. Akivel esetleg nehezebben találnám meg a közös hangot.

Meg eleve az is miért furcsa az embereknek, hogy ők együtt vannak? Apa jóképű pasi, fiatalos, jól öltözik, sportol, ad magára, miért olyan meglepő, hogy egy szép fiatal barátnője van? Szerintem inkább az lenne az érdekes ha nem az lenne:)

Ez az egész helyzet nektek is furcsa? Vagy csak én botlok bele mindig azokba akik szerint furcsa?:)