Mire megy ki ez az egész? Mit akarnak a szüleim elérni?

Korábban tettem ki egy kérdést a saját helyzetemről, akinek van türelme:

http://www.gyakorikerdesek.hu/emberek__egyeb-kerdesek__68888..

összefoglalva: 7-en lakunk egy 3 szobás házban vidéken, a szüleim, a testvérem a párjával és a gyerekükkel, illetve mi a párommal. Elég tarthatatlan így a helyzet, szinte már úgy élünk, mint valami kisebbségiek, az embernek nincs magánélete, nincs intim szférája, engem ez kicsinál már idegileg. A párommal a munkánk is borzasztó, külföldön végzünk aljamunkát diplomával, napi 100 km-t autózunk, sokszor éjszaka, többször összetörtük már az autót vad miatt stb.

A testvéremék házat újítanának, de nincs pénzük, mert a kettőjük nem kis jövedelmét is mind elszórják, anyám pedig nem ad nekik. Anyám és a testvérem nem csak emiatt, de a gyerek dolgain is folyton veszekednek, mindennaposak a kiabálások. Egy szobában tengődnek hárman a gyerekkel, plusz kutyával, de a szüleimet ez nem zavarja. Olyanokat mondanak a testvéreméknek, hogy bármiben fogadnának, hogy tőlük fog a gyerek majd óvodába menni meg ilyenek. nem érdekli őket, ha a testvéremék éjszaka üvöltöznek egymással, ha nem tudunk aludni, miközben másnap dolgozik mindenki, nem érdekli őket, hogy élősködnek rajtuk, eltartják őket (ők a kb. fél milliós jövedelmüket elszórják étteremre, márkás babaholmikra, kocsikázásra, miközben pelenkát is anyám vesz a gyereknek, ahogy a testvérem párjának itthoni kiadásait is fedezi). Anyám kért tőlük pénzt a rezsibe, de nem adnak neki. Apám mégis azt mondja, neki így minden megfelel, nem érti, nekem mi a problémám, és hogy soha nem fogja elküldeni a testvéreméket. Ingyen élnek itt, anyám főz, takarít rájuk velem karöltve, folyamatos veszekedések mennek nappal és éjszaka, a kutyájuk éjjel-nappal ugat, a gyerek sír, mégis jó nekik így. Mikor arról beszélek, hogy a párommal jobb munkát keresünk a szakmánkban, mert már nem bírjuk ezt a helyzetet, akkor csak kerekedik a szemük, hogy mi a problémám, hisz szerintük ennél nem is lehetne jobb az életem, mert jól keresek és biztos fedél van a fejem felett. Vajon mi az oka az egésznek, miért gondolkodnak így?

Én megkaptam a nagyszülői örökség egy kisebb részét, pár millió forintot. A testvéremnek ugyanezt nem adják oda, azt mondják, maradjanak csak itt, mert a testvérem meg a párja úgyis szétmennek előbb-utóbb (2-3 éve erre vár, mindhiába) és akkor a testvérem vissza fog jönni hozzájuk a gyerekkel. Normális gondolkodás ez? Arra ösztönözni a huszonéves gyerekeket meg a párjaikat, hogy jó így, éljünk csak így egy 3 szobás házban lassan 18-an, mint a cigányok, de nem baj, majd egy nagy boldog család leszünk így? Miért jó nekik, hogy lassan már időpontot kell foglalni a wc-hez vagy a mosógéphez? És mi lesz, ha nagyobb lesz a gyerek? Ugye, hogy minél előbb lépni kell innen, mert ez egy beteg család?